TŐKEI LÁSZLÓ
(Budapest, 1952. október 31. – Budapest, 2013. február 26.)

Okleveles matematika-fizika tanári és meteorológus végzettséget szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1977-ben, utóbbit „A kicserélődési együttható évszakos változásának vizsgálata a talajközeli térben” című diplomamunkájáért, majd pedig okleveles kertészmérnöki képesítést a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen. Meteorológiai egyetemi doktori címet „Az évi időjárás természetes szakaszai Magyarországon” című értekezéséért kapott az ELTE-n 1984-ben, majd a földrajztudomány kandidátusa lett 1998-ban.
Egész életpályája a Kertészeti Egyetemhez, a Budai Campushoz kötötte. Tudományos ösztöndíjas gyakornokként kezdett ott 1977-ben, 1979-1984 között egyetemi tanársegédként, 1984-től 1999-ig egyetemi adjunktusként, azt követően egyetemi docensként dolgozott, kezdetben az Agrometeorológia és Vízgazdálkodás, később annak jogutódján, a Talajtan és Víz-gazdálkodás Tanszéken. Tárgyfelelőse és oktatója volt az Agrometeorológia és vízgazdálkodás, a Levegő- és vízminőség-védelem és a Kertészeti kultúrák állományklímája című tárgyaknak, valamint a Tájépítészeti Karon az Éghajlattan című tárgyat oktatta. Szakfelelősként segítette sikerre a Környezetgazdálkodási agrármérnök BSc alapszakot. Több doktorandusz témavezetője, tárgyfelelős, és külső konzulens volt a doktorképzésben.
Tőkei László a Kertészettudományi Kar közéletében is fontos szerepet játszott; 1991-1994 között az Agrometeorológiai és Vízgazdálkodás Tanszék, 1999-től pedig a Talajtan és Víz-gazdálkodás Tanszék többször megválasztott vezetőjeként dolgozott. 1999-től a Kari Tanács választott tagja, 2005-2006 között a BCKT Gazdasági Bizottságának elnöke, illetve tagja volt. 2004-2011 között a gazdasági és személyügyi dékánhelyettesi feladatokat látott el.
Fő kutatási területe volt az időjárás természetes szakaszainak vizsgálata, a kertészeti termesztés időjárási kockázati tényezőinek, a kertészeti ültetvények állományklímájának elemzése. A fás növények vízforgalmának vizsgálatában, az általa fejlesztett nedvárammérő műszerrel ért el eredményeket. Végső célja a gyümölcsállományok párolgásának közvetlen méréssel való meghatározása volt.
Számos publikáció, könyvrészlet, egyetemi jegyzet képviseli munkásságát: https://m2.mtmt.hu/gui2/?type=authors&mode=browse&sel=authors10009958. 1997-ben jelent meg Szász Gáborral közösen szerkesztett egyetemi tankönyvük a Meteorológia mezőgazdáknak, kertészeknek, erdészeknek. A könyv 1997-ben a Magyar Meteorológiai Társaság Szakirodalmi, 1998-ban az Oktatási Minisztérium és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Intézményközi Tankönyvkiadási Szakértői Bizottsága Nívódíját is elnyerte. Az agrometeorológiai kutatásban és oktatásban elért eredményeiért a környezetvédelmi miniszter Pro Meteorologia Emlékplakettel, a Magyar Meteorológiai Társaság Berényi Dénes Díjjal jutalmazta, vezetői és oktatói munkáját az Egyetem Entz Ferenc Emlékéremmel ismerte el.

 

Vissza