KOZMA BÉLA
(Bácsfeketehegy, 1908. december 8. – Budapest, 1996. január 8.)
Tanítói család hetedik gyermekeként született, édesapja 1916-ban halt meg. A középiskola első évét magántanulóként végezte, majd Kecskeméten a református gimnáziumban érettségizett 1929-ben. A Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán matematika-fizika szakot végzett. Tanárai voltak Fejér Lipót, Rados Gusztáv, Suták József, Tangl Károly, Rybár István, Ortvay Rudolf, Pauler Ákos, Kornis Gyula, Brandenstein Béla. Szakvizsgáit 1933-ban tette le, majd tartalékos katonai szolgálatra vonult be. Középiskolai tanári oklevelét 1935. szeptember 17-én kapta kézhez. Gyakorló tanári ideje után 1939. október 1-én került Szegedre a Ferenc József Tudományegyetem Kísérleti Fizikai Intézetbe gyakornoki helyre, Frőhlich Pál és Kerékjártó Béla professzorok mellé. 1940-ben az egyetem Kolozsvárra települt, Kozma Béla is követte a tanszéket. 1942. január 1-ével átlépett a Honvéd Repülő Időjelző Kiképző Századhoz, ahol először kiképzésen kellett részt vennie Bognár Kálmán parancsnoksága alatt. Júliusban már szolgálatra osztották be Budaörsön, majd 1942. október 1-jével Kassára vezényelték a Repülőakadémiára, ahol oktatási feladatokat is kapott. 1943. május 10-én Harkovba, hadműveleti területre helyezték át szolgálatra. Később Kijevbe került, majd 1944. februártól visszakerült Budaörsre a repülőtérre, most már századosi rangban. 1945. február 8-án, amikor a front átvonult a dél-budai területen, Kozma és beosztottjai civil ruhába öltöztek át a szovjet csapatok megérkezését megelőzve. 1945. május 25-én már a HM Légügyi Osztályán előadóként teljesített szolgálatot 1946. augusztus 31-ig, amikor az osztály megszűnt. Ezután mint az OMFI dolgozója ismét Budaörsön kapott beosztást, majd a nemzetközi légiforgalom megindításától a Ferihegyi Repülőtérre került, ahol 1955. közepéig maradt. 1955-ben kutatói beosztásban átkerült a pestszentlőrinci Obszervatóriumba. Fő kutatási területe ez időtől a szélnyomás görbe számítási módszereinek kidolgozása volt. 1969. december 31-én vonult nyugállományba, de 1972 végéig még rendszeresen kapott megbízást kutatásai folytatására. Az MMT tiszteleti tagja lett 1977-ben. Nyugdíjas éveit – a szakma nyomon követésén túl – magas szinten űzött sakktudásának gyakorlásával töltötte, három fiától származott hat unokájának gondozása mellett. A környezetvédelmi miniszter 1995-ben Pro Meteorologia emlékplakettel tüntette ki.
Forrás:
Simon Antal: Magyarországi meteorológusok életrajzi lexikonja.
Kiadta az Országos Meteorológiai Szolgálat, Budapest, 2004.