KŐRÖSI GYÖRGY
(Budapest, 1915. január 18. – Hévíz, 2006. november 3.)

Már 14 éves korában elkötelezte magát a repülésnek, amikor a középiskola alsó osztályainak elvégzése után jelentkezett a REMOSZ nevű repülőműszaki szakiskolába, ahol a jeles érettségi bizonyítvány mellé 1936-ban megszerezte az I. osztályú nemzetközi rádiótávírász- és hajózó távírász képesítést is. A Légierő akkori szinte valamennyi típusán repült rádiósként, majd szakoktatóként, a földi szolgálatban pedig észlelt, és összeállította az időjárási táviratokat: ekkor került először közvetlen kapcsolatba a meteorológiával. A II. világháború utolsó évében Németországba vezényelték kiképzésre (a Luftwaffe kétmotoros rombolójára, a Messerschmitt 210-esre); 1944 őszén onnét szökött haza, hogy menekülő családját biztonságba helyezze. (Életét akkor szó szerint egy isteni csoda mentette meg a katonaszökevények végzetes sorsától.) A háború és a hadifogság után 1946-ban lépte át először a Meteorológiai Intézet kapuját: rádiótávírászként dolgozott a Zách Alfréd, majd Tóth Géza vezette Prognózis Osztályon. Azon kivételes távírászok közé tartozott, akik a nagysebességű meteorológiai rádióvétel közben képesek voltak sakkozni, vagy éppen olvasni. 1953-ban került az akkor induló ionoszféra-kutatáshoz: Flórián Endre irányításával tevőlegesen segédkezett a hazai ionoszféra mérések megindításánál. 1955-ben Dési Frigyes igazgató a Titkárságra helyezte, és megbízta az OMI műszaki ügyeinek intézésével. A műszaki és egyéb beruházások száma egyre nőtt, és Kőrösi György 1960-ban kinevezést kapott a Gazdasági (később Beruházási) Osztály vezetésére; 1975-ben e beosztásból ment nyugdíjba. Aktív szolgálata idején – sőt még nyugdíjas életének első évtizedében is – minden OMI/OMSZ beruházást ő irányított, lett légyen az nagy értékű műszer, hírközlési rendszer, obszervatórium-építés, vagy éppen a központi székház és a főállomások felújítása. Különös érzéke volt a beruházások anyagi feltételeinek megteremtéséhez, a felügyeleti szervekkel – előbb a Minisztertanács Titkárságával, majd 1968-tól az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottsággal – ápolt jó kapcsolatai révén; ezek az „umbuldái” híresek voltak, nemcsak házon belül. Gazdasági irányító tevékenysége mellett ellátta a manapság PR menedzserként jelölt funkciót is, vagyis ápolta a közönségkapcsolatokat. Felejthetetlen, mai kollégáink számára alig hihetően magas színvonalú, családias kultúrműsorokat szervezett neves operaházi művészek, vagy rádióriporterek közreműködésével. A meteorológiát népszerűsítő filmeket készíttetett; ő írta a forgatókönyvet. Az egyik ilyen film a Pardubicei Műszaki Filmfesztiválon díjat is nyert. Országos kiállításokra (Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás, Budapesti Nemzetközi Vásár) ő rendezte be a meteorológiai pavilont. Azon vezetők közé tartozott, aki tudatosan, szakmai féltékenység nélkül nevelte ki utódját. Aktívan részt vett a szakszervezeti mozgalomban: két évtizeden át volt az OMI/OMSZ Szakszervezeti Bizottság választott tagja, és tisztséget viselt a Közalkalmazottak Szakszervezetében is. Életének utolsó éveit Hévízen töltötte az Őszikék elnevezésű nyugdíjasotthonban, teljes szellemi frissességben, de egyre gyengülő fizikummal és életkedvvel. Hamvait Budapesten, a kőbányai Szent László-templom urnatemetőjében helyezték örök nyugalomra.

Forrás:
Mezősi Miklós: Kőrösi György
Légkör, 51. évf., 4. szám, 39-40. old.

Vissza