BARTA GYÖRGY
(Poprád, 1915. október 29. – Budapest, 1992. október 21.)

A Budapesti Tudományegyetemen 1939-ben szerzett matematika-fizika tanári oklevelet. Első munkahelye az OMFI-ban volt. Az Intézet munkatársaként Réthly Antal igazgató javaslatára az Országos Ösztöndíj Tanács 1941-42-ben németországi és dániai földmágnességi obszervatóriumok tanulmányozására biztosított számára lehetőséget. Hazatérése után az ógyallai obszervatóriumban Marczell György vezetésével a földmágnességi megfigyelésekkel és a szolgálat fejlesztésével foglalkozott. 1943-ban Észak-Erdélyben mágneses területi méréseket végzett. 1947-ben az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet kikérése alapján részt vett a Pálháza környéki só-kutató munkában. 1948-ban Réthly Antal igazgató megbízta a földmágnességi szolgálat ujjászervezésével, tekintve hogy Ógyalla ismételt elcsatolásával az országban megszűnt a földmágnesség vizsgálata. Barta ekkor Budakeszin létesített földmágnességi vizsgáló állomást, amely 1955-ig működött e helyen. 1949-ben elkészítette az ország földmágneses alaphálózatát és eredményes kísérleti méréseket is végzett. 1950. szeptember 1-ével az OMI lemondott a földmágnességi vizsgálatokról (az Intézet nevéből is ekkor került ki a földmágnességi szó) és e terület átkerült a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézetbe. Barta György is távozott a Geofizikai Intézetbe, ahol osztályvezetői beosztást kapott. Barta György földmágnességi kutatási eredményeiért 1952-ben a műszaki tudományok kandidátusa, 1956-ban pedig a műszaki tudományok doktora minősítést kapta meg. 1970-ben a MTA levelező, majd 1982-ben rendes tagja lett. 1971-1985 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Geofizikai tanszékének vezetője volt, mint egyetemi tanár. 1953-54-ben a Tihanyi Geofizikai Obszervatórium tervezésével foglalkozott. 1960-ban létrehozta a bajai, majd nagycenki mágneses obszervatóriumokat. Jelentős munkát fejtett ki a hazai tudományos eredmények nemzetközi terjesztésében. Tudományos munkásságának kiemelkedő, maradandó értéke a földmágneses tér szekuláris változásában felismert közel 50 éves periódus, melyet sokoldalúan analizált és fizikai magyarázatára több elgondolást dolgozott ki. Később bekapcsolódott a gravitációban jelentkező szekuláris változások vizsgálatába is és a gravitációs konstans pontosabb meghatározására irányuló – azelőtt Eötvös és tanítványai által végzett – mérések új módszerrel való folytatását kezdeményezte. Számos tudományos társaság és bizottság munkájában vett részt. Alapító tagja volt a Magyar Geofizikusok Egyesületének. Két könyve, tankönyvek, száznál több tudományos dolgozata és sok népszerűsítő cikke jelent meg. 1966-ban Eötvös Emlékéremmel tüntették ki. A Magyar Meteorológiai Társaság az OMFI egykori kiváló munkatársát Steiner Lajos Emlékéremmel jutalmazta (1975). 1973-ban Állami Díjat kapott. 1977-ben Gauss Érem, 1984-ben a Humboldt Érem tulajdonosa lett. Nevéhez fűződik a COSPAR 1980- évi ülésének megrendezése és lebonyolítása. Nemzetközileg elismert tudós volt.

Forrás:
Simon Antal: Magyarországi meteorológusok életrajzi lexikonja.
Kiadta az Országos Meteorológiai Szolgálat, Budapest, 2004.

Vissza