OZORAI ZOLTÁN
(Budapest, 1915. február 1. – Budapest, 1980. július 18.)

A budapesti egyetem matematika-fizika szakán 1938-ban szerzett tanári oklevelet. 1942-ben ugyanitt doktorált. 1939 februárjában lépett az OMFI kötelékébe. Elsősorban az időjárás előrejelzés területén dolgozott, 1947-ben a Prognózis osztály helyettes vezetője, 10 év mulva vette át e fontos osztály vezetését. Ugyanebben az évben védte meg kandidátusi értekezését, amelyben a Kárpát-medencére jellemző időjárási helyzetek egyik típusát az ún. „körülölelő izobárok” létrejöttét és az így kialakuló orografikus okklúzió szinoptikus folyamatait elemezte. Intenzíven foglalkozott a Magyarországon jellegzetes szinoptikus helyzetek éves és évszakos gyakoriságával. Ez irányú kutatásai eredménye a Magyarország Éghajlati Atlaszában (1960) megjelent nyolc időjárási típushelyzetet bemutató térképsorozata. 1958-ban a ferihegyi előrejelző osztály vezetésére kapott megbízást. E területen is kiemelkedő munkát végzett. Ő vezette be a repülési eligazítás nemzetközi szabályait az operatív munkában, egyben hazai felelőse volt a nemzetközi telekommunikációs kérdéseknek. 1969-ben vette át az Időjárási kutatóosztály vezetését, 1970-től nyugdíjazásáig (1975) a meteorológus képzésben kamatoztatta széleskörű szakmai ismereteit. Előadott a TTK-n és az Agráregyetemen is. A MMT-nak több mint 40 évig volt igen aktív tagja, majd választmányi és tiszteleti tagja (1979) is. A Társaság 1952-ben Steiner Lajos-emlékéremmel tüntette ki. Ozorai Zoltán a hazai meteorológiai kutatás egyik igen kiváló képviselője és aktív résztvevője volt.

Forrás:
Simon Antal: Magyarországi meteorológusok életrajzi lexikonja.
Kiadta az Országos Meteorológiai Szolgálat, Budapest, 2004.

Vissza