SALAMIN PÁL
(Budapest, 1913. április 23. – Budapest. 1984. október 22.)

Hidrológus mérnöki végzettséggel az 1930-as évek elején az Országos Öntözési Hivatalban helyezkedett el. Ebben az időben a Tisza-völgy árvízvédelmének és öntözéses gazdálkodásának kérdései álltak a vízépítés és vízgazdálkodás érdeklődésének középpontjában. Salamin ekkor ezekben a munkákban vett részt. 1946-ban Németh Endre, a Műegyetem vízépítési tanszékének professzora, Salamint meghívta maga mellé adjunktusnak. 1950-től intézeti tanár, 1952-től docens, 1954-től mint a műszaki tudományok kandidátusa már dékánhelyettes, majd tanszékvezető, 1962-től pedig tanszékvezető egyetemi tanár. Salamin a hidrometeorológiának is elismert művelőjévé vált, ilyen témájú tudományos publikációit az IDŐJÁRÁS-ban olvashatjuk. A MMT-nak több mint három évtizeden át volt aktív tagja, majd a választmány rendszeres résztvevője. Munkásságát 60 éves korában súlyos betegség korlátozta, állandósult bénultsága 1977-ben nyugállományba kényszerítette. Cikkei, hidrometeorológiai tárgyú tanulmányai továbra is megjelentek az IDŐJÁRÁS-ban, a MMT kiadványaiban. A Társaság 1979-ben Steiner Lajos-emlékéremmel honorálta a kiváló tudóst.

Forrás:
Simon Antal: Magyarországi meteorológusok életrajzi lexikonja.
Kiadta az Országos Meteorológiai Szolgálat, Budapest, 2004.

Vissza