SIMON ANTAL
(Budapest, 1932. június 8. – Budapest, 2006. február 7.)

Gimnáziumot a budapesti Piarista gimnáziumban kezdte meg, majd az egyházi iskolák államosítása után (1948) az Ady Endre gimnáziumban folytatta, érettségit 1951-ben az Eötvös József gimnáziumban tett. Felsőfokú tanulmányait az ELTE TTK meteorológus szakon végezte, 1955-ben szerzett meteorológus diplomát, A naptevékenység hatása az ionoszféra felsőbb rétegeire című munkájával. Egyetemi doktori disszertációjának címe: A légköri elektromos tér változásai Budapesten (1973). Tartalékos tiszti tanfolyam elvégzése után 1956. január 1-én állt munkába az OMI-ban. A pestszentlőrinci Obszervatóriumban ionoszféra méréssel és kutatással, légelektromos vizsgálatokkal, valamint légköri radioaktivitással foglalkozott. 1964-től osztályvezető helyettesi megbízást kapott. 1967-ben három hónapos tanulmányúton Prágában elsajátította az elektronmikroszkópos méréstechnikát, amit azután az aeroszol kutatásban hasznosított. 1972-ben áthelyezést nyert a ferihegyi repülőtér meteorológiai állomása és a hírközpont (MOTNE) élére, osztályvezetői beosztással. Ugyanebben az évben három hónapot ösztöndíjjal, Rómában a Magyar Akadémián töltött, a Római Légkörfizikai Intézetben tanulmányozva annak munkáját. 1974-ben a KLFI-ben működő Levegőkémiai Laboratórium vezetésére kapott megbízást. 1975. október 1-től az OMSZ Műszaki Fejlesztési Osztályba helyezték át az ekkor induló szakmai fejlesztések támogatására, majd az 1976-ban megindult jégeső-elhárító tevékenység elnöki koordinátori feladatát kapta. 1977-ben mintegy fél évig a WMO Monszun Expedícióban vett részt, a szovjet kutatóhajókon saját kutatási programmal. 1979. január 1-től a KMI Műszaki Főosztály vezetésére kapott megbízást. 1983. szeptember 1-től az OMSZ Szakigazgatási Főosztály vezetője lett, nyugállományba vonulásáig (1992. december 31.). Közben 1986-ban a csernobili reaktor baleset során a Nukleárisbaleset Elhárítási Kormánybizottság Operatív törzsében képviselte az OMSZ-t, szakmai vélemények, értékelések, jelentések elkészítésében. Mint nyugdíjas, többed magával létrehozták, illetve felújították az OMSZ muzeális szakgyűjteményét. A MMT-nak 20 évig volt titkára (1960-80), majd a következő 10 évben főtitkára, ezután társelnöke. Jelentős mennyiségű a szakirodalmi tevékenysége, több mint 270 publikációja jelent meg, általában a légkörfizika tárgyköréből. 1975-ben a MMT-tól Steiner Lajos-emlékérem kitüntetést, 1984-ben MTESZ Díjat, 1995-ben és 2001-ben Szakirodalmi Nívódíjat kapott. A honvédelmi miniszter 1975-ben a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst, 1982-ben arany fokozatát adományozta, 1986-ban Miniszteri Dicsérettel tüntette ki, majd 1992-ben a Honvédelemért kitüntető cím I. osztályát adományozta szolgálataiért. A környezetvédelmi miniszter 1999-ben Pro Meteorologia kitüntetésben részesítette.

Forrás:

Vissza