STEINER LAJOS
(Vác, 1871. június 15. – Budatétény, 1944. április 2.)
Atyja köztiszteletben álló orvos volt, aki fiát a váci Piarista Gimnáziumban neveltette. 1880-1888 között végezte középiskoláját, végig jeles eredménnyel. Kitűnő érettségi bizonyítványával a budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, matematika-fizika szakra iratkozott be, ahol többek között Eötvös Loránd, Frőhlich Izidor, König Gyula és Kondor Gusztáv voltak professzorai. Középiskolai tanári oklevele 1892. június 3-án kelt. Bölcsészettudományi doktori oklevelét az 1893. év első felében szerezte meg. Doktori értekezését az analitikai geometria tárgyköréből, „Két kúpszelet szimultán invariáns jellegű képződményeiről” írta. Már egyetemi hallgató korában, a nyári szünidő alatt egyetemi ösztöndíjjal Ógyallán, Konkoly magáncsillagdájában figyelte a hullócsillagokat. Tanári oklevelének megszerzése után 1892. június és július hónapokban báró Podmaniczky magáncsillagdájában dolgozott. 1890. szeptemberben jelentkezett Konkolynál munkára. 1892. november 15-én került kalkulátorként az OMFI-ba, budapesti munkahellyel. 1893. április 1-én Ógyallára került, ahol a Lovas-úti Novák- villából kellett a földmágnességi műszereket megfelelő zavartalan környezetbe áttelepítenie Marczell Györggyel közösen. Steiner Konkoly javaslatára, minisztériumi ösztöndíjjal egy éves tanulmányútra utazhatott 1895. áprilisától. Ez idő alatt a berlini és heidelbergi egyetem földmágnességi és elméleti meteorológiai előadásait hallgatta, Berlinben és Potsdamban dolgozott, Göttingenben pedig a Gauss-féle földmágnességi obszervatóriumban asszisztensi állást töltött be. Tanulmányútja után 1897. novemberéig maradt Ógyallán, majd Budapestre került az Éghajlatkutató, és a Zivatar-osztályba, rövidesen az Éghajlatkutató osztály vezetője lett. 1901 nyarán Lóczy Lajossal, majd 1902, 1903 és 1904-ben Pekár Dezsővel vett részt a Balaton környékének földmágneses felmérésében. Ugyancsak végzett földmágneses vizsgálatokat a Fruska Gora, Arad és Szabadka környékén, közvetlenül Eötvös Lóránd irányítása mellett. Egyetemi magántanári habilitációjára „A földmágnességi vizsgálatok mai állása” című előadással készült fel. Az 1907/08. tanévtől kezdve, több mint 30 évig tanított az egyetemen. Az I. világháború alatt az olasz fronton magassági szélméréseket végzett Marczell György társaságában. Az MTA Eötvös Lóránd és Kövesligeti Radó ajánlására, 1917. május 3-án levelező tagjává választotta. Székfoglaló előadását a világháború nehézségei miatt csak 1921. január 17-én tartotta meg „A földmágneses háborgások egy különös alakjáról” címmel. Horthy Miklós kormányzó – akadémiai és miniszteri ajánlásra 1927. július 31.-tól az OMFI igazgatójának nevezte ki, amely tisztséget 1932. június 28.-ig, nyugállományba vonulásáig töltötte be. Steiner Lajos az elméleti meteorológiának nemzetközi szinten elismert egyik legkiválóbb művelője volt. Főleg a légoszlop függőleges elmozdulása során bekövetkező adiabatikus változásokat vizsgálta a német Exner-rel egy időben. De foglalkozott a barometrikus magasságmérés, vagy advekció folytán bekövetkező nyomás- és hőmérséklet változások kérdésével a szabad légkörben. Koschmieder nagy kézikönyvében is hivatkozott Steiner eredményeire. Steiner 1917 óta küszködött gégetuberkolózisával, saját tervezésű tükörrendszerrel próbálta napfénnyel kúrálni saját magát. Nyugállományban folytatja sikeres egyetemi előadásait és megírja egyetlen kiadott meteorológiai témájú könyvét, „Az időjárás” című népszerűsítő művet. Két héttel az ország 1944. március 19-iki megszállása után – tartva a zsidó származása miatti üldöztetéstől – önkezével vetett véget életének. Az utókor elismerését legméltóbban a MMT által 1951-ben alapított Steiner Lajos emlékérem fejezi ki, amellyel a meteorológusok közössége a hosszabb időn át önzetlenül végzett szakmai tevékenységet ismeri el. Steiner Lajos szakmai bibliográfiáját AZ IDŐJÁRÁS 1944-es évi kötete tartalmazza.
Forrás:
Simon Antal: Magyarországi meteorológusok életrajzi lexikonja.
Kiadta az Országos Meteorológiai Szolgálat, Budapest, 2004.