SZILÁGYI TIBOR
(Kiskőrös, 1924. december 31. – Budapest, 2002. augusztus 31.)
Mezőgazdasági középiskolát végzett Orosházán. Már ott kapcsolatba került a meteorológiai mérésekkel és adatfelhasználással. Érettségi után Kolozsvárott jelentkezett a Mezőgazdasági Főiskolára. A háború miatt a tanulást kényszerűen megszakította, behívták katonának, a kolozsvári Főiskolát pedig Keszthelyre helyezték át. Mint katonát 1944. december 6-án Németországba vitték tartalékos tiszti iskolára, ott 1945. április 14-én Jénában amerikai, majd francia hadifogságba került. 1945. július 14-én került haza családjához Kiskőrösre. Nyári fizikai munkával kereste meg a továbbtanulásához szükséges fedezetet, ősszel Budapesten az Agrártudományi Egyetemen folytatta tanulmányait. Közben az OMFI-ban az Agrometeorológiai Osztályon önkéntesen dolgozott. 1950-ben – még egyetemistaként – felvették az OMFI-ba, továbbra is az agrometeorológiai munkában vett részt, amely a mezőgazdaság kollektivizálása miatt egyre jelentősebbé vált. Újra kellett szerveznie a fenológiai-fenometriai hálózatot mind a szabadföldi termesztett-, mind pedig a vadontermő növényekre. Ezen adatokat főleg a cukoripar és a méhészek igényelték. Kecskeméten és Martonvásáron párhuzamosan indult meg az agrometeorológiai obszervatóriumok szervezése, az utóbbiban 1955. szeptember 1-én indult meg a munka. Kecskeméten 1959. augusztus 20-án avatták fel az obszervatóriumot, Szilágyi itt lett vezető. 1964. szeptember 15-19. között nemzetközi konferenciát rendeztek saját erőből: A homoktalajokon folytatott mezőgazdasági termelés agrometeorológiája címmel. Szilágyi 1978. május 23-án címzetes főiskolai tanári címet kapott a helyi Főiskolán végzett oktatói tevékenysége elismeréseként. 1980-ban A MMT Steiner Lajos emlékérmét nyerte el, 1983-ban a megyei vezető szervek Tudományos Munkáért Díj-ban részesítették. Hosszú ideig volt a MMT titkára, majd élete végéig a választmány tagja. Doktori szigorlatot tett 1963-ban a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Nyugdíjasként is aktívan dolgozott, részben oktatott is, ekkor jelentette meg önálló kutatómunkájával – nagytömegű levéltári anyag igénybevételével – Időjárási események Kecskeméten a XVII.-XIX. században című kötetét, amely a Kecskeméti Füzetek sorozat 10. számaként 1999-ben látott napvilágot. Tervezte egy további hasonló témájú kötet megírását is, azonban a munkája sajnálatosan félbeszakadt. Kitüntetései: Berényi Génes emlékdíj (1993), MMT tiszteleti tag (1997), Pro Meteorologia emléklpakett (2001).
Forrás:
Simon Antal: Magyarországi meteorológusok életrajzi lexikonja.
Kiadta az Országos Meteorológiai Szolgálat, Budapest, 2004.