TAKÁCS LAJOS
(Fiume, 1909. október 26. – Budapest, 1983. május 16.)

Felsőfokú tanulmányait Kakas Józseffel egy évfolyamon kezdte a váci piarista noviciátusban, csak ő matematika-fizika szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett a rendből történt elbocsátása előtt. Példás házasságát, melyből 4 gyermek származott, lutheri mintára kötötte, felesége korábban apáca volt. 1935. július 1-én kezdte meg munkáját a Meteorológiai Intézetben, amelyhez nyugdíjáig hűséges maradt. Még ugyanezen év őszén ösztöndíjas kiküldetést kapott a berlini Collegium Hungaricum-ba meteorológiai, Potsdamba pedig főleg sugárzásmérési tanulmányokra. Egy év után hazatérve, fő feladata a Potsdamból magával hozott Michelson-Martin aktinométerrel a rendszeres sugárzásmérések megkezdése, illetve folytatása volt. A hazai sugárzás mérések úttörő egyénisége volt. A gróf Teleki Páltól kapott anyagi lehetőségekkel élve, 1937 január elsején kezdi meg azt a sugárzástani kutatómunkát, amely egész tudományos tevékenységét végigkísérte. 1950-ben az ELTE Természettudományi karán szerzett meteorológiából egyetemi doktori címet, Nedvességszámoló tárcsa című disszertációjának megvédésével. Időközben számos éghajlati dolgozata jelent meg a szaklapokban, foglalkoztatta az adatfeldolgozás módszertana is. 1954-ben megvált az 1951 óta általa vezetett Éghajlati Osztálytól és az 1957-től Marczell György-ről elnevezett Obszervatóriumban a Sugárzási Osztály vezetésére kapott megbízást. 1957-ben a Nemzetközi Geofizikai Év munkálataiban, majd 1958-ban az OMI által kezdeményezett Balaton-kutatás programjában, 1963-tól a szarvasi hőháztartási vizsgálatokban vállalt jelentős szerepet. Kandidátusi értekezését, melynek címe: Adatok Budapest sugárzásághajlatához, 1961-ben védte meg. Az intézet alapítás 100-ik évfordulójára megjelent történeti összefoglaló kötetben a műszerek és megfigyelési módszerek fejezetet, valamint a hazai sugárzásmérések előzményeit foglalta össze nagy tárgyhűséggel. 1970. december 31-én vonult nyugállományba. Egy ideig még tudományos tanácsadóként főleg kiadvány szerkesztési feladatokat látott el. Aktívan részt vett az MMT társadalmi munkájában is. 1962-ben kapott Steiner Lajos emlékérmet, 1974-ben lett tiszteleti tagja a Társaságnak. 1972-ben felesége elvesztésével munkabírása és munkakedve megtört, visszavonult életet élt ezután.

Forrás:
Simon Antal: Magyarországi meteorológusok életrajzi lexikonja.
Kiadta az Országos Meteorológiai Szolgálat, Budapest, 2004.

Vissza