TARDOS (TATAREK) BÉLA
(Budapest, 1912. május 8. – Budapest, 1991. február 15.)

A Szent István Reálgimnáziumban érettségizett, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakán szerzett tanári oklevelet. Édesapja Tatarek Lajos, édesanyja Szrenko Krisztina volt. A 40-es években magyarosította nevét Tardos-ra. 1939. június 24.-én kötött házasságot Rajczy Magdolnával, aki szintén matematika-fizika tanár volt, házasságukból két leánygyermek származott. Már az egyetemi évei alatt másfél évig dolgozott a Gamma RT Intézetében. 1941-ben lépett be az Aero Szövetségbe, és 1943-ig dolgozott ott. 1943-ban a Dunai Repülőgépgyárban vállalt munkát, 1944. nyaráig maradt ott. A Gyárban a Teljesítménymérő és Meteorológiai osztályt vezette. A Gyárat 1944 júniusban kezdték áttelepíteni Németországba, Tardos az áttelepülést nem vállalta. Az OMFI-nál jelentkezett munkára, Aujeszky László vette fel, visszaemlékezve, hogy Tardos vitte el az Intézetbe Horthy Istvánné, Edelsheim Gyulai Ilonát, a kormányzóhelyettes özvegyét látogatóba, akinek vitorlázórepülő oktatója volt. 1940-ben súlyos fejsérülést szenvedett egy repülőgép motor indítása közben, ezért felmentették minden katonai szolgálat alól. Az OMFI-ban belépéstől az előrejelző részlegekben dolgozott, a Prognózis Oszályban, a Ferihegyi Repülőtéren, majd a KEI-ben is. A repüléstől nem szakadt el ebben az időszakban sem, szakkönyveket írt repülőknek, érzékeny műszereket szerkesztett, fontos szakcikkei jelentek meg. Az MMT Repülésmeteorológiai Szakosztályának aktív tagja volt, 1975-ben kapott Steinet Lajos emlékérmet.

Forrás:
Simon Antal: Magyarországi meteorológusok életrajzi lexikonja.
Kiadta az Országos Meteorológiai Szolgálat, Budapest, 2004.

Vissza