ZÁCH (ISTVÁN) ALFRÉD
(Budapest, 1910. augusztus 20. – Budapest, 2003. május 22.)
Édesapja Zách János a GANZ Villamossági Gyárban volt művezető, édesanyja Barancsek Emília. Középiskolai tanulmányait a Bolyai reálgimnáziumban végezte, ahol 1928-ban érettségizett. Ezután a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsész karára iratkozott be, történelem-földrajz tanári szakra. Középiskolai tanári oklevelét 1935-ben szerezte meg. Bölcsészdoktori címet 1942-ben a kolozsvári egyetemen kapott. 1936. január 14-én helyezkedett el az OMFI-ban, kezdetben mint észlelő, adatfeldolgozó, majd később vezető beosztásba helyezték. 1938-ban megnősült, felesége Réfy Ladiszla Jolán volt, akitől két leánygyermeke származott (Tünde, 1939, Enikő, 1942). Később újra nősült, második felesége Rutner Mária, aki az ELTE meteorológiai tanszéken volt adminisztratív dolgozó, majd később az Országgyűlési Könyvtár könyvtárosa. Zách 1942-től katonai szolgálatot teljesített, mint tartalékos tiszt, először a keleti fronton katonai repülőtereken dolgozott szinoptikusként, majd nyugatra vezényelték, ahol amerikai hadifogságba esett (Pocking). 1945. augusztusban tért haza a hadifogságból, azonnal jelentkezett munkára az OMFI-ban, itt az igazolási eljárása lezárása után előrejelző munkakörbe került vissza. 1949-1950-ben a Prognózis Osztály vezetője volt. Dési Frigyes igazgatói kinevezésével egy időben igazgatóhelyettesi megbízást kapott. E beosztásban főleg szervezési feladatokat látott el, jelentős személyes érdemei vannak az Intézet korszerű eszközökkel történő ellátásának biztosításában, a főhivatású észlelőkkel működő országos megfigyelő hálózat megszervezésében. Kiváló kapcsolatteremtő képességekkel rendelkezett. 1960-ban Budapest borultsági viszonyai című értekezése alapján elnyerte a földrajzi (éghajlattani) tudományok kandidátusa címet. Különösen nagy érdemei fűződnek a siófoki viharjelző és kutató obszervatórium létrehozásához. Sohasem feledkezett meg arról, hogy az OMI új létesítményeit kiváló hazai művészek képzőművészeti alkotásai ékesítsék (Kovács Margit, Borsos Miklós, stb.). Az 1956-os forradalom idején az intézeti forradalmi bizottságába is beválasztották. Szakmai pályáját végig kísérte az intenzív tudományos népszerűsítő tevékenység. Több száz publikációja jelent meg napilapokban, folyóiratokban, tartott előadásokat a rádióban, a TIT-ben. Jelentős és aktív társadalmi munkát végzett az MMT-ban is. Több állami és társasági kitüntetés és elismerés tulajdonosa, 1963-ban Steiner Lajos emlékérmet kapott, 1975-ben MTESZ díjas, 1986-ban a Szlovák Meteorológiai Társaság Konkoly-Thege Miklós Emlékéremmel tüntette ki. 1989-ben kapta meg a Magyar Köztársaság aranykoszorúval ékesített Csillagrendjét, 1996-ban a környezetvédelmi miniszter Schenzl Guido Díjban részesítette.
Forrás:
Simon Antal: Magyarországi meteorológusok életrajzi lexikonja.
Kiadta az Országos Meteorológiai Szolgálat, Budapest, 2004.