FELMÉRY LÁSZLÓ
(Budapest, 1931. július 17. – Budapest, 2021. december 20.)
1953-ban szerzett földrajz-történelem szakos tanári oklevelet az ELTE-n. Később, 1962-ben, elvégezte a matematikus szakot is. Meteorológus. 1991-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig az ELTE/TTK Meteorológiai Tanszék docense. Egyetemi doktori fokozatot 1962-ben szerzett „Vizsgálatok a talaj-közeli légrétegek nedvesség viszonyairól” című értekezésével. Oktatói pályafutása során meteorológus és földrajz szakos hallgatók generációinak oktatott Éghajlattant, tartott klimatológiai gyakorlatokat. Rendszeresen részt vett terepgyakorlatokon. Az 1960-as években vezetésével tanulmányozták a Bakony éghajlatát. Egyetemi, jegyzeteket írt, felelőse és oktatója volt a Magyar Honvédség megbízásából szervezett,1975-ben indult, Meteorológus II. szintű, felsőfokú tiszti tanfolyamoknak. Jegyzetei közül a legtöbbet forgatott a Dobosi Zoltánnal közösen írt Klimatológia volt. A nemzetközi szakirodalomban való eligazodást segítette „Meteorológiai szakszövegek orosz és angol nyelven” című jegyzete. A Magyar Meteorológiai Társaságnak aktív tagja volt, egy időben, választmányi tagként. A Felsőoktatás Kiváló Oktatója. 1996-ban a környezetvédelmi miniszter Pro Meteorologia Emlékplakettel tüntette ki. A természettudományok területén kifejtett szakmai tevékenysége elismeréseként Arany- Gyémánt- és Vasdiplomás. Irod.: Szerk. üzenet, 2014: Felméry László Gyémántdiplomás. Légkör 59, 30; Felméry, L., 2014: Négy epizód az életemből. Légkör 59, 31‒32.
Vissza
