TÓTH PÁL
(Kiskunfélegyháza, 1931. június 18. – Budapest, 2018. január 26.)
Tóth Pál meteorológus diplomája megszerzése után, 1954-ben a Honvéd Légierő Parancsnokságon vállalt szaktiszti munkát Csaplak Andor mellett. 1956 végén a megváltozott politikai helyzet miatt leszerelését kérte. Az Országos Meteorológiai Intézetben helyezkedett el, a Sugárzási Osztályon, bekapcsolódott a Nemzetközi Geofizikai Év méréseibe. 1957 nyarán a Siófoki Viharjelző Obszervatórium első vezetője volt a viharjelzési idény végéig, a következő évtől az Időjárási Kutató Osztályon, majd az Előrejelző Osztályon dolgozott.
1963-ban védte meg egyetemi doktori disszertációját, melynek címe: „A szabadlégköri hőmérsékleti advekció a magassági eloszlás és a termikus szél viszonyainak vizsgálata”. 1973-ban fél éves franciaországi ösztöndíjas tanulmányúton vett részt. 1974-től 1983 végéig a Központi Előrejelző Intézet (KEI) igazgatóhelyettese, majd 1984-től nyugállományba vonulásáig a KEI tudományos titkári helyét töltötte be.
Az időjárási térképvetületek, a meteorológiai kódok elismert szakértője. Aktív korában különösen, de nyugdíjasként is elsődlegesnek tekintette a fiatal szakemberek patronálását. Több évig oktatott az egyetemen szinoptikát, szinoptikus gyakorlatokat vezetett. 1978-ban Makainé Császár Margittal együtt készítette el a „Szinoptikus meteorológia I-II.” című 750 oldalas terjedelmű egyetemi tankönyvet.
Munkássága elismeréseként 1980-ban megkapta a Magyar Meteorológiai Társaság (MMT) Steiner Lajos Emlékérem kitüntetését, az MMT választmánya 2014-ben tiszteleti taggá választotta.
A környezetvédelmi miniszter 1995-ben Pro Meteorologia emlékplakettel tüntette ki. 2005-ben kapta meg a Schenzl Guidó díjat „Az időjárás-előrejelzés hatékonyságának növelése érdekében kifejtett eredményes kutatási tevékenységéért és oktatómunkájáért”.