Tänczer Tibor
(Budapest, 1934. április 24. – Budapest, 2022. szeptember 1.)

Tänczer Tibor 1952-ben érettségizett Újpesten, a Könyves Kálmán Gimnáziumban, 1956-ban az ELTE Természettudományi Kar meteorológus szakán szerezte meg meteorológus diplomáját.
Első munkahelye az Országos Meteorológiai Intézet Előrejelző osztályán volt, ahol aero-szinoptikusként kezdett dolgozni. A magaslégköri megfigyelések elemzése volt a feladata. 1964-től – amikor már hazánkban is elérhetővé váltak a meteorológiai műholdképek – elkötelezett híve lett a témának. Már ebben az évben megjelent cikke az Időjárás folyóiratban „Ciklogenezis a Genovai-öböl fölött TIROS IV képei tükrében” címmel. 1966-ban ENSZ ösztöndíjjal fél évet Moszkvában, majd fél évet az Egyesült Államokban töltött, ahol a folyamatosan fejlődő új tudományág eredményeit tanulmányozta.
1980-tól a Központi Légkörfizikai Intézet Műholdmeteorológiai Kutató Osztályának vezetője lett. Irányítása alatt megkezdődött a műholdfelvételek digitális kiértékelése és bemutatása a közszolgálati televízióban. Fő kutatási területe a felhőzeti mezőből származtatható meteorológiai információk meghatározására irányult. Eredményeiről számos helyen jelent meg publikáció, többek között az Időjárás és a Légkör folyóiratokban.
1986-tól az OMSZ Központi Előrejelző Intézetében tudományos tanácsadó lett, majd 1991-től 1995-ös nyugdíjba vonulásáig az OMSZ elnöke mellett tudományos titkári teendőket látott el.
Egyetemi doktori fokozatot 1965-ben „A légköri divergencia vizsgálata” című dolgozatával, a földtudományok kandidátusa fokozatot 1972-ben „Objektív módszerek a műholdképek gyakorlati felhasználásához” című dolgozatával szerezte meg.
1973-tól 2004-ig az ELTE meteorológus hallgatók számára – felkért külső előadóként – a műholdmeteorológia szaktárgy oktatója volt. Emellett részt vett a Budapesti Műszaki Egyetemen a távérzékelési szakemberek képzésében, és az Országos Vízügyi Hivatal által hidrológusoknak szervezett nemzetközi posztgraduális továbbképzésben is.
Az OMSZ tudományos folyóiratának, az „Időjárás”-nak negyven évig segítette a munkáját szerkesztőbizottsági tagként.
Részt vett az Űrhajózási lexikon, az Űrtan, a Távérzékelési Értelmező Szótár, valamint a „Fejezetek a magyar meteorológia történetéből 1971-1995” kiadvány elkészítésében is. A műholdmeteorológia terén elért külföldi és hazai eredményeket „Műholdmeteorológia” címmel 1988-ban megjelent könyvében foglalta össze. Ez utóbbi munkája miatt 1989-ben a Magyar Meteorológiai Társaság Szakirodalmi Nívódíj kitüntetésben részesült.
1982 és 2010 között tagja volt a Magyar Meteorológiai Társaság választmányának. 1988-ban Steiner Lajos emlékéremmel jutalmazták a Társaságban kifejtett szakmai tevékenységét.
Munkásságát három ízben miniszteri elismeréssel díjazták: 1986-ban Kiváló dolgozó kitüntetést kapott, 1995-ben Pro Meteorológia emlékéremben részesült és 2005-ben Schenzl Guido-díjjal tüntették ki.
Eredményes szakmai pályája során mindenki szerette csendes, szerény egyéniségéért, kitartó és lelkiismeretes munkájáért, lelkesítő, és támogató szakmai vezetéséért.
Tudományos eredményeit tartalmazó gazdag életműve biztos hátteret jelent a műholdmeteolológiai szakterület számára. A meteorológus társadalom hálával, tisztelettel és szeretettel őrzi emlékét.

 

Vissza