BODOLAI ISTVÁN
(Köröm /Zemplén vm./, 1923. február 23. – Budapest, 1979. június 5.)

Anyja Fekete Mária, 1942-ben lépett az OMFI kötelékébe, ekkor volt 19 éves. Az itt kapott állami viszontszolgálati ösztöndíj segítségével beiratkozott a budapesti Tudományegyetem matematika-fizika tanári szakára. Az ösztöndíjért cserében szinoptikus észlelést végzett az Intézetben, hasonlóan korábbi kollégáihoz. A háborús események félbeszakították egyetemi tanulmányait, de a négy évnyi kényszer szünetben a több, mint három évi hadifogság (1945. február 3. – 1948. július 15.) hozzásegítette az orosz nyelv elsajátításához, amit a későbbi években előnyösen fel tudott használni szakmai munkája során. Az egyetem befejezése után hamarosan a meteorológia tudományterületén az első levelező aspiráns lett és már 1954-ben elnyerte a fizikai tudományok kandidátusa fokozatot. Disszertációjának témája a konvektív zivatarok aerológiai-szinoptikai vizsgálata. Kritikának vetette alá a légtömegelemző módszert, ami különösen a zivatarkeletkezés szinoptikai feltételeire nem tudott kielégítő választ adni. Az aspirantúra mellett részt vett Hromov Szinoptikus meteorológia című művének fordításában, majd Bacsurina és Turketti: A légköri frontok keletkezésének feltételei című könyvét fordította le. Ezt követően írta meg Az advektív-dinamikus analízis elméleti és gyakorlati alapelvei című munkáját, amelyben a légnyomásváltozás Kibel által kifejlesztett hidrodinamikai elméletét közérthető formában tárta a hazai meteorológus közösség elé. Meteorológiai filozófiáját a későbbi években is a légköri képződmények és folyamatok együttes dinamikai és szinoptikai szemlélete jellemezte. Kutatói tevékenységét haláláig folytatta. Több publikációja az 50-es, 60-as években a frontális csapadék folyamatok fizikai szinoptikai feltételeit vizsgálta és megoldásokat dolgozott ki számszerű előrejelzésükre. Ma is figyelmet érdemel egy 1955-ben publikált tanulmánya, amely a súrlódási réteg hatását mutatta ki a csapadék képződésére és eloszlására. A 60-as évek elejétől kitartó figyelmet szentelt a front és örvényképződés hidrodinamikai elméleteinek. Lényegében ez az elméleti indíttatás vezetett akadémiai doktori disszertációjához a Vertikális cirkulációk frontálzónákban című, 1982-ben megjelent munkájához. A felsoroltakkal párhuzamosan mezoszinoptikai kutatásokat is folytatott, Bodolainé Jakus Emmával együtt. A témában megjelent értékes publikációjukért 1969-ben elnyerték az MMT Szakirodalmi Nívódíját. Ebben a vonatkozásban különösen az instabilitási vonalak és az alacsony jet-ek átfogó vizsgálatai úttörő jellegűek. A veszélyes időjárások közül az árvizeket kiváltó szinoptikus feltételekkel is foglalkozott. Az 1965-ös dunai és az 1970-es tiszai árvíz tapasztalatai nyomán, javaslatára 1973-ban az OMSZ-ban Hidrometeorológiai Csoport alakult. Utolsó éveiben a katonai oktatás céljára foglalkozott a planetáris határréteg kérdéseivel. Életművében fontos tevékenységet jelentett a meteorológia oktatása. Az ELTE egyszakos meteorológus képzésben jelentős szerepet játszott. 1953-56 között ő volt a dinamikus és szinoptikus meteorológia oktatója. A 60-as, 70-es években elsősorban a szinoptikai tárgyú továbbképzései vonzottak sok érdeklődőt előadásaira. 1978-tól a mezoszinoptikát adta elő az egyetemen meteorológia szakos hallgatók és a katonai meteorológus II. tanfolyam résztvevői számára. Az utóbbi tanfolyam tantervének kialakításában is közreműködött. E tevékenységének is halála vetett véget. Ez utóbbi munkáját Bodolainé Jakus Emma folytatta. Közös munkájuk a Mezoszinoptika című egyetemi jegyzet 1981-ben jelent meg. Bodolai István az OMSZ hierarchiájában a következő funkciókat töltötte be: 1958-60-ig az Időjárási Osztály vezetője, majd 1961-70-ig az Időjárási Előrejelző és Kutató Főosztály vezetője. 1970-72 között az OMSZ Központi Előrejelző Intézetének igazgató helyettese, majd 1972-74-ig igazgatója volt. Bodolai István tudományos közéleti szereplését fiatalon kezdte, 1952-53 között az MMT főtitkára, 1954-től haláláig az MTA Meteorológiai Tudományos Bizottságának titkára, majd elnökhelyettese. A Steiner Lajos emlékérem tulajdonosa 1951-től. Számos kezdő kutatónak volt aspiránsvezetője, a TMB bíráló bizottságának titkári feladatait látta el. A szocialista országok meteorológiai szolgálatai igazgatói által létrehozott meteorológiai kutatásokat koordináló munkacsoport, az RGKNIR elnöki tisztét is haláláig betöltötte. A sokoldalú és nagy szellemi koncentrációt igénylő munka fiatalon felőrölte fizikumát, 56 évesen távozott az élők sorából. Szakmai tevékenységéről csaknem teljes áttekintés található Bodolainé Jakus Emma: Magyar szinoptikus meteorológiai kutatások 1955-1995 című 1996-ban az OMSZ által kiadott könyvben.

Forrás:
Simon Antal: Magyarországi meteorológusok életrajzi lexikonja.
Kiadta az Országos Meteorológiai Szolgálat, Budapest, 2004.

Vissza