2024. november 3-án immáron 20. alkalommal nyitotta meg kapuit a Klauzál Gábor Társaság gondozása alatt álló Wolf-kripta és emlékkert. Bár a budatétényi temető maradványán sírok már nincsenek, a kripta és a sírkövek méltó emlékezésre adnak lehetőséget. Az érdeklődők gyertyákkal, virágokkal és Ambrus Károly tárogatóművész alkalomhoz illő muzsikájával tisztelegtek az egykoron itt nyugvó budatétényi ősök emléke előtt. Társaságunk is meghívást kapott a megemlékezésre.
A megemlékezést Hódi Szabolcs, a Klauzál Gábor Társaság elnöke nyitotta meg. Soósné dr. Dezső Zsuzsanna, Társaságunk ügyvezető titkára emlékezett a felszámolt budatétényi temetőben egykor nyugvó, idén 80 éve elhunyt Dr. Steiner Lajos geofizikus-meteorológusra, a Meteorológiai és Földdelejességi Magyar Királyi Központi Intézet egykori igazgatójára.
Dezső Zsuzsanna: Megemlékezés Dr Steiner Lajos geofizikus-meteorológusra
„Amikor valamely helyen bizonyos időpontban uralkodó időjárásról szólunk, a meteorológiai elemeknek vagy azok főbbjeinek viselkedését foglaljuk össze egy képbe. Beszélünk meleg, napsugaras, vagy hűvös, esős, stb. időjárásról. Az időjárásnak sokszor hirtelen, rövid időközben való teljes megváltozása a mi földrajzi szélességünkben annyira bevésődött a köztudatba, hogy szójárássá vált az időjárás szeszélyessége. De e szeszélyesnek látszó változásokat fizikai okok hozzák létre és fizikai törvények szabják meg. Noha még messze vagyunk attól, hogy az időjárás változásait minden részletében oly szabatosan leírjuk, mint ahogyan a matematikai fizika különböző feladatait tárgyalni képesek vagyunk, az elmúlt század második fele és a folyó század elmúlt három évtizede e téren örvendetes haladást mutathat fel.
Az időjárási jelenségekbe mélyebb bepillantást akkor nyertek, amikor a korábbi felfogással szemben a tudományos köztudatba ment, hogy bármennyire érdekes és fontos egy ugyanazon helyen végbemenő időjárási jelenségek figyelemmel kísérése, mélyebb betekintést e jelenségekbe úgy nyerünk, ha nagyobb földterületen egy ugyanazon időpontban uralkodó időjárást, tehát a meteorológiai elemeknek vagy ezek főbbjeinek nagyobb területen ugyanazon időpontban való eloszlását vesszük szemügyre. Így keletkezett a szinoptikus meteorológiai módszer, amelynek legfontosabb segédeszköze a szinoptikus időjárási térkép.
… Ma csaknem minden ország meteorológiai központi intézete ad ki naponta időjárási térképet és arra alapított időprognózist, sok országban naponta kétszer, sőt néhány helyen többször is. E szinoptikus térképeken a külföldi megfigyelési adatokat a külföldi meteorológiai intézetek által, nemzetközien megállapított időpontban rádiótelegrafikus úton küldött sürgöny jelentések szolgáltatják.”
Tisztelt Emlékező Közösség!
E sorokat Steiner Lajos „Az időjárás” című művében olvashatjuk, ami 1931-ben jelent meg a Magyar Szemle Társaság „Kincsestár” című kiskönyvtár-sorozatának 83. köteteként. Közel száz év távlatában meteorológusként nagyon izgalmas dolog volt számomra végiglapozni ezt a 80 oldalas kis kötetet, melyben Steiner Lajos közérthetően, ugyanakkor a szakmaiságra is törekedve mutatja be mindazt, amit elődeink az időjárásról akkoriban tudtak. Művében szerepelnek az akkor még egészen friss tudományos eredmények is, melyek ma is alapját adják a meteorológus szakemberek munkájának.
Ki is volt a 80 évvel ezelőtt elhunyt Steiner Lajos, és hogyan kapcsolódik Budatétényhez, és ehhez a helyhez?
Steiner Lajos Vácott született 1871. június 15-én. Apja köztiszteletben álló orvos volt, aki fiát a váci Piarista Gimnáziumban taníttatta. 1880 és 1888 között végezte középiskoláját, végig jeles eredménnyel. Kitűnő érettségi bizonyítványával a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem – ma Eötvös Loránd Tudományegyetem – Bölcsészettudományi Karára, matematika-fizika szakra iratkozott be, ahol többek között Eötvös Loránd is professzora volt. Középiskolai tanári oklevelét 1892. június 3-án szerezte meg. A következő évben doktori oklevelet is szerzett, doktori értekezését az analitikai geometria tárgyköréből, „Két kúpszelet szimultán invariáns jellegű képződményeiről” írta.
Már egyetemi hallgató korában, a nyári szünidő alatt egyetemi ösztöndíjjal – a ma már a Felvidéken található – Ógyallán, Konkoly-Thege Miklós magáncsillagdájában figyelte a hullócsillagokat. A gazdag felvidéki földbirtokos 1869-ben ógyallai birtokán csillagvizsgálót építtetett, amelyet az évek során nemzetközi hírű obszervatóriummá bővített. Megfigyelései 1871-ben kezdődtek. Leginkább a meteorok és üstökösök kutatása során ért el jelentősebb eredményeket, ebbe a kutatásba kapcsolódott be Steiner Lajos is. Érdekesség, hogy 1890-től 1911-ben történt nyugállományba vonulásáig Konkoly-Thege Miklós társadalmi munkában látta el a Meteorológiai és Földmágnesességi Magyar Királyi Központi Intézet igazgatói posztját, tehát Steiner Lajosnak nemcsak mestere volt, hanem ebben a megbízatásában az elődje is.
Steiner Lajos tanári oklevelének megszerzése után, 1892 nyarán báró Podmaniczky Géza magáncsillagdájában dolgozott, majd szeptemberben Konkoly-Thege Miklósnál jelentkezett munkára. 1892. november 15-én került kalkulátorként az Meteorológiai Intézetbe. Rövid ideig Budapesten dolgozott, de aztán 1893. április 1-én ismét Ógyallára került, mert az I. kerületi, a Lovas-úti Novák- villából – ahol a Meteorológiai és Földmágnesességi Magyar Királyi Központi Intézet rövid ideig székelt – kellett a földmágnességi műszereket megfelelő zavartalan környezetbe áttelepítenie. Steiner Konkoly javaslatára, minisztériumi ösztöndíjjal egy éves tanulmányútra utazhatott 1895. áprilisától. Ez idő alatt a berlini és heidelbergi egyetem földmágnességi és elméleti meteorológiai előadásait hallgatta, Berlinben és Potsdamban dolgozott, Göttingenben pedig a Gauss-féle földmágnességi obszervatóriumban asszisztensi állást töltött be.
Tanulmányútja után 1897. novemberéig maradt Ógyallán, majd Budapestre került az Éghajlatkutató, és a Zivatar-osztályra, és rövidesen az Éghajlatkutató Osztály vezetője lett. 1901 nyarán Lóczy Lajossal, majd 1902, 1903 és 1904-ben Pekár Dezsővel vett részt a Balaton környékének földmágneses felmérésében. Ugyancsak végzett földmágneses vizsgálatokat a Fruska Gora, Arad és Szabadka környékén, közvetlenül Eötvös Loránd irányítása mellett.
Egyetemi magántanári habilitációjára „A földmágnességi vizsgálatok mai állása” című előadással készült fel. Az 1907/08. tanévtől kezdve, több mint 30 évig tanított az egyetemen. Az I. világháború alatt az olasz fronton magassági szélméréseket végzett. A Magyar Tudományos Akadémia Eötvös Loránd és Kövesligeti Radó ajánlására, 1917. május 3-án levelező tagjává választotta. Székfoglaló előadását a világháború nehézségei miatt csak 1921. január 17-én tartotta meg „A földmágneses háborgások egy különös alakjáról” címmel. Horthy Miklós kormányzó – akadémiai és miniszteri ajánlásra 1927. július 31-től az Meteorológiai és Földmágnesességi Magyar Királyi Központi Intézet igazgatójának nevezte ki, amely tisztséget 1932. június 28-ig, nyugállományba vonulásáig töltött be. Nehéz gazdasági helyzetben vette át az intézet vezetését. Újraindította az 1914-ben félbeszakadt magaslégköri méréseket, és korszerűsítette a szinoptikus és előrejelző szolgálatot. Steiner Lajos az elméleti meteorológiának nemzetközi szinten elismert egyik legkiválóbb művelője volt.
Magánéletében meghatározó volt, hogy 1917 óta küszködött gégetuberkolózisával, amit maga próbált gyógyítani, saját tervezésű tükörrendszerrel, napfénnyel próbálta kúrálni saját magát. Ennek ellenére még nyugdíjas korában is folytatta sikeres egyetemi előadásait és ekkor írta „Az időjárás” című népszerűsítő művet is.
Steiner Lajos az 1930-as években költözött feleségével – báró Szabady Erzsébettel – Budatéténybe, ismerőik nagy szeretettel emlékeztek rájuk, kedves, barátságos embereknek tartották őket.
Magyarország 1944. március 19-iki megszállása végzetes következményekkel járt Steiner Lajos életében. A megszálló németek által kinevezett Sztójay-kormány egyik első rendelete április 5-től kötelezően előírta a sárga csillag viselését. A köztiszteletben álló egyetemi professzor, akadémikus, egykori intézetigazgató számára elfogadhatatlan és feldolgozhatatlan rendelet hatására az önérzetében vérig sértett tudós éppen 80 évvel ezelőtt, 1944. április 2-án, 73 évesen, súlyos betegen, budatétényi otthonában önkezével vetett véget életének. A budatétényi temetőben – ami itt, ezen a helyen állt 1988-as felszámolásáig – Desits István plébános atya temette el. Utolsó útjára nem kísérhették el kollégái, tisztelői, tanítványai sem… Sírja a temető felszámolásakor megsemmisült.
Az utókor elismerését legméltóbban a Magyar Meteorológiai Társaság által 1951-ben alapított – Borsos Miklós által tervezett – emlékérem fejezi ki, amellyel a meteorológusok közössége a hosszabb időn át, önzetlenül végzett szakmai tevekénységet ismeri el. Adományozható a meteorológia tudományának fejlesztése, hazai, vagy nemzetközi elismerést szerzett meteorológiai kutatási eredmények, vagy a Társaság keretében és annak érdekében hosszú időn keresztül végzett kiemelkedően eredményes tudományos-társadalmi munka elismerésére. Elsősorban a Társaság tagjainak adományozható. Kivételes meteorológiai szakmai érdemek esetén – ha azok a hazai meteorológiai tevékenységet jelentősen támogatják, vagy előbbre viszik – rokon szakterületen alkotó, esetleg külföldi szakemberek is megkaphatják.
Reméljük, hogy Steiner Lajos emlékét itt, ezen a helyen is ápolhatjuk ezentúl. A Magyar Meteorológiai Társaság elkötelezett abban, hogy Steiner Lajos emlékét emléktábla őrizze a közeljövőben remélhetőleg megvalósuló Budatétényi Ősök Emlékhelyén.
Köszönöm, hogy meghallgattak!
Kategóriák: Közlemények
