Magyar Meteorológiai Társaság

Történeti áttekintés

Dr. Szász Gábor
Debreceni Egyetem

A tudomány és az emberi bölcsesség találkozott akkor, amikor 1924-ben már 54 éve eredményesen működő Országos Meteorológiai és Földmágnességtani Intézetében Dr. Róna Zsigmond királyi igazgató szobájába a tiszti kart egy értekezletre hívta össze. A nem ritkán tartott értekezleten most egy rendkívül fontos napirend megbeszélésére kerül sor: a Magyar Meteorológiai Társaság megalakításának elhatározása. A társtudományok többsége ekkor már rendelkezik önálló szakmai tudományos társasággal, melyek közül kiemelhetők azok, amelyekkel később bensőséges és szoros kapcsolat alakult ki, így pl. a Magyar Honi Földtani Társaság, Magyar Földrajzi Társaság, Magyar Hidrológiai Társaság stb. Az említett ügyben folytatott megbeszélésről jegyzőkönyv készült, amely tartalmazza az elhangzottakat. 1924 november hó 20-án csütörtökön de. 1/2 11 órakor „Dr. Róna Zsigmond királyi igazgató úr szobájában összehívta a tiszti kart egy értekezletre. Kezdettől fogva jelen voltak:

• DR. RÓNA ZSIGMOND királyi igazgató
• FRAUNHOFFER LAJOS aligazgató

és betűsorrend szerint a következő tisztviselők:

• Endrey Elemér
• Keller Károly
• Marczell György
• dr. Réthly Antal
• dr. Sávoly Ferenc
• dr. Szalay László

mint vendégek részt vettek a megbeszélésben:

• dr. Hille Alfréd légiforgalmi felügyelő
• Héjas Endre nyug. meteorológiai int. c.aligazgató
• Tolnay Lajos volt intézeti assistens.

Róna Zsigmond igazgató üdvözli a jelenvoltakat és bejelenti, hogy azért tartotta szükségesnek a kollégákat és a megjelent volt kollégákat és vendégeket meghívni, mert felmerült ismét az a gondolat, hogy meg kellene végre alakítani a Magyar Meteorológiai Társaságot. Ő a maga részéről bár most is csak reá mutathat arra a sok nehézségre, amivel meg kell küzdenie minden meglévő egyesületnek, mégis nem tartja teljesen alkalmatlannak az időpontot ily egyesület megalapításra. Annak idején az osztrák meteorológiai társaságot is néhány lelkes ember alapította, majd a német meteorológiai társaságot és milyen nagy, az egész Földön elismert kiváló társaság keletkezett belőle, amelynek folyóirata ma is a földkerekség első meteorológiai lapja.

Felkéri a megjelenteket nyilatkozzanak, vajon helyeslik-e az eszmét, kivihetőnek tartják-e és megkéri illusztris vendégünket Tolnay Lajos volt kollégát mondja el nézetét. Tolnay Lajos nagy ékesszólással kifejti, hogy feltétlenül helyesli azt, hogy végre megalakítassék a Meteorológiai Társaság, annál is inkább, mert meggyőződése szerint evvel a társasággal idővel egy olyan szervet nyer a Meteorológiai Intézet, amely feladataiban valóban nagyban segítségére lesz. A maga részéről a legmesszebb menő módon felajánlja a társaság ügyeinek előbbre vitelét és nagy jövőt jósol a társaságnak épp a küszöbön lévő nagyarányú légi közlekedés miatt.

Sávoly Ferenc azt hangoztatja, hogy már évek óta ismételten beszélt egy ily társaság megalakításának szükségéről Héjas Endrével rámutatva arra, hogy miképp lehetne az észlelőket is bevonni a társaságba. Meg van győződve arra, hogy módja lesz a gazda körökben az eszmét igen eredményesen portálni és onnan nagyon sok tag várható.

Róna Zsigmond igazgató Tolnay úrnak adja át a szót, aki megemlíti, hogy tudomása szerint Réthly foglalkozott kissé bővebben ennek a kérdésnek a gyakorlati megoldásával, kéri, hogy terjessze elő.

Réthly előterjeszti, hogy véleménye szerint igen is most itt van az ideje annak, hogy megalakítsuk az egyesületet, mert „…amikor a legnagyobb bajok jelentkeznek akkor kell legjobban szervezkedni. Evvel a társasággal sok olyan célt érhetünk el és küzdhetünk ki az intézetnek, amit az igazgatóság hivatalosan, vagy maga a testület nem érhet el. Ilyen pl. a meteorológia és klimatológiai felsőbb oktatásának kérdése hazánkban. Ilyen az intézet hathatósabb elismerése és támogatása az állam részéről. Szükségesnek tartja, hogy a megalakítandó társaság ne legyen tisztán tudományos, sem pedig tisztára népszerű. A mi viszonyainknak megfelelően egy középutat kell választani és olyképp megalakítani a tiszti kart és a választmányt, hogy abban a vezetés mindenképp a meteorológusok kezében maradjon. Kívánatosnak tartja legkülönbözőbb érdekkörök bevonását a társaságba és ennek megfelelően egy nagyobb választmány megalakítását, mert az emberi hiúságára is kell számítani.

Szükséges, hogy a választmányban a meteorológusok mellett legyen 8 hivatásos légi forgalmi, 3 erdész és gazdász, 3 mérnök, 2 orvos és 2 jogász. Utóbbiak közül egyik a kultusz minisztériumból a másik a földművelésügyiből…”

„Róna Zsigmond igazgató mint az értekezlet elnöke kijelenti, hogy a további kérdések megbeszélésére egy bizottságot kell kiküldeni, amelyik előkészítené az alakuló közgyűlést, illetve az alapszabály-tervezetet.

Tolnay Lajos kijelenti, hogy a társaság megalapítási költségeire legnagyobb készséggel bocsát rendelkezésre 1, azaz Egymillió koronát és amennyiben ez nem volna elég, szükség esetén még kipótolja az összeget.

Róna Zsigmond igazgató, mint az értekezlet elnöke az egész értekezlet hálás érzelmeinek ad kifejezést akkor, amikor Tolnaynak nemes adományát megköszöni. Miután megállapodás történt, hogy a tervezetet elkészíti Réthly Antal, bemutatja Héjas Endrének és Tolnay Lajosnak, akikkel együtt letárgyalja, avval rekesztette be az elnök az értekezletet, hogy a Magyar Meteorológiai Társaság megalakítása ügyében ismét összejövünk, amint a kiküldött bizottság elkészítette az alapszabály-tervezetet.

Az ülés véget ért 1/2 1 órakor.”

Ezekkel a célkitűzésekkel és gondolatokkal indult meg a Magyar Meteorológiai Társaság létrehozása és az intézet vezető munkatársai, valamint számos külső érdeklődő közreműködésével rövid időn belül lehetőség nyílott az alakuló közgyűlés megtartásának lehetőségére.

…1925. január 25. E téli napon, amikor a hőmérő higanyszála a reggeli órákban -5,9 °C mutatott, borult, hószállingózós napon az intézet folyosói a szokottnál melegebb légkört és hangulatot árasztott. Ennek oka nyilvánvaló volt, hiszen e napon 1/2 11 órakor a M.kir. Orsz. Meteorológiai és Földmágnességi Intézet tanácstermében gyűltek össze mindazok, akik a társaság létrehozásának lelkes támogatói, segítőkész munkatársai és a tudomány képviselői voltak. Nem idézem föl a megjelenteket, de megemlítem azokat név szerint, akik később a meteorológia ügyéért társaságon belül és munkahelyükön is egy életen át odaadó munkát végeztek. Erre az elismerésre érdemesek Dr. Dalmady Zoltán, Endrey Elemér, vitéz Fráter Tibor, Fraunhoffer Lajos, Fröhlich Izidor, Harkányi Béla báró, Héjas Endre, Dr. Hille Alfréd, Dr. Konkoly Thege Gyula, Dr. Kövesligethy Radó, Kurtz Sándor, Petróczy István, Poppe Kornél, Dr. Róna Zsigmond, Dr. Réthly Antal, Dr. Sávoly Ferenc, Dr. Szolnoki Imre, Dr. Tangl Károly, Tass Antal, Dr. Treitz Péter stb. A felsoroltak részben a meteorológiai intézet vezető munkatársai, részben a honvédség, a mezőgazdaság, az orvostudomány, a fizika, a csillagászat, a talajtan jeles képviselői, kutatói, professzorok.

Az ülés tárgya: „A Magyar Meteorológiai Társaság” megalakítása.

„Dr. Róna Zsigmond mint a meteorológiai intézet igazgatója üdvözli a megjelenteket és röviden vázolja a Társaság megalakításának célját. Hasznos dolgot akarunk művelni, amikor egy új társaságnak életet adunk, közművelődésünkbe egy tényezőt akarunk beleilleszteni. A külföldön már évtizedekkel ezelőtt keletkeztek meteorológiai társulatok, amelyek azóta sikeresen dolgoznak. Nálunk is régen felmerült ez a gondolat, de az igazi kezdeményezés csak most indult meg. Lehet, hogy az időpont most sem különösen kedvező, de meteorológiai folyóiratunk érdekében a megalakulásnak meg kell történni (megjegyzés: az Időjárás című meteorológiai folyóirat Héjas Endre szerkesztésében 28 éven át jelent meg a Meteorológiai Intézet kiadásában, azonban az intézet nehéz anyagi helyzete miatt a folyóirat további megjelentetését nem tudja vállalni). A társadalomra és elsősorban a tudományos körökre hárul a feladat, hogy a kultúra épületében egy tégla kihullását megakadályozza. Hogy ez a segítség hatásosabb legyen, az új Társaság nem fog tisztán a meteorológia művelésére szorítkozni, hanem igyekezni fog felölelni minden rokon szakma művelését és az ezekre vonatkozó ismereteket széles rétegekben fogja terjeszteni. Ezen cél sikere érdekében szükségessé válik olyan körök bevonása is az új Társaságba, amelyek valamilyen kapcsolatban vannak a meteorológiával, mindegy, hogy ez a kapcsolat elméleti vagy gyakorlati jellegű. Sőt a nagyközönség támogatására is számíthatunk, mert az idő belejátszik minden ténykedésbe, közvetlenül vagy közvetve és éppen ezért állandó közérdeklődés tárgya. Ezen a réven remélhető, hogy a vállalkozás kiterjedt vonalon fog támogatásban részesülni.

Bejelenti ezután, hogy az alakuló gyűlésen képviseltette magát:

• A m. kir. Honvédelmi Minisztérium Kurtz Sándor ezredes által.
• A m. kir. Földművelésügyi Minisztérium Mihók Ernő miniszteri  titkár által.
• A m. kir. Kertészeti Tanintézet Dr. Schilberszky Károly tanintézeti tanár által.
• Az Orsz. Magyar Gazdasági Egyesület Rothmeyer Imre titkár által.

Bejelentéssel kimentették elmaradásukat:

• Teleky Pál gróf dr, egyet. tanár, ny. miniszterelnök,
• Kerpely Kálmán dr. egyetemi tanár,
• Hoitsy Pál dr. az „Otthon Írók és Hírlapírók Egyesülete” elnöke,
• Tolnay Lajos v. orsz. képviselő, csillagász, K. Lehoczky Gyula felsőipariskolai tanár, Steiner Lajos dr. meteor. int. adjunktus, egyet. m. tanár.

Ezek után felkéri Fröhlich Izidor egyet. nyilv. r. tanár urat a korelnök tisztének elfogadására és teendőinek ellátására, valamint Hille Alfréd dr urat a jegyzőkönyv vezetésére. A jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri Tangl Károly dr egyet.ny.r. tanár urat és Vermes Béla m. kir. honvédőrnagy urat.

Dr. Fröhlich Izidor egyet. ny. r. tanár bejelenti, hogy a korelnöki tisztet elfogadja.”

Az alakuló közgyűlésnek talán a leglényegesebb kérdését az alapszabályzat összeállítása képezte, amelyben világosan fogalmazódnak meg az elérendő célok, a társaság szervezetére vonatkozó felépítési javaslatok, a választmány ügyrendje és hatásköre, továbbá azok az egyéb jellegű kérdések, melynek elfogadása a társaság zavartalan működését biztosítja. A sokrétű vita alapján körvonalazódott az alapszabálynak az az első változata, amelynek leglényegesebb részei ma is aktuálisak és csak csekély módosítással 75 éven át nyújtott biztos alapot a társaság tevékenységének irányításához, működtetéséhez. Az alapszabály egyértelműen rögzítette azt a ma is időszerű nézetet, mely szerint a Magyar Meteorológiai Társaságot nem kizárólagosan a tudósok csoportja képezi, hiszen ennek a feladatnak a későbbi évtizedekben önálló szervezete lett a Magyar Tudományos Akadémia keretében, de természetesen hangsúlyozni kell, hogy a társaságban a tudósok ott vannak, de rajtuk kívül különböző jogokkal felruházott képviselők is helyet kaptak, akik a közélet különböző területén tevékenykednek és munkájuk a meteorológiához közvetlenül vagy közvetve kapcsolódik. E sajátos ötvözet tette a társaságot mindenkor életképessé és tette lehetővé azt, hogy nem csak a különböző tudományterületek, de a különböző generációk is megtalálhatók a társaság tagjainak sorában. Ez utóbbit különösen fontosnak kell napjainkban is minősíteni, hiszen a társaság tevékenységének folyamatos megújulása az idősebb generáció tapasztalata nélkül és a fiatalok lendületes aktivitásának hiányával nem tartható fenn. Az elfogadott alapszabály tehát egy olyan általános programot hirdet meg és tömörít paragrafusokba, amelyek vezérfonalként szolgáltak 75 éven át és szolgálnak ma is a Társaság működésében.

Az alapszabály tárgyalás befejeztével történt meg a tiszti kar megválasztása. Úgy gondolom nem érdemtelen felidézni azoknak a régi kollégáknak a nevét, akiket a jelölő bizottság jelöltként javasolt. Ezek az alábbiak voltak:

elnökjelölt: Dr. Róna Zsigmond intézetigazgató,
alelnökjelöltek:

• Cholnoky Jenő egyetemi tanár,
• Magyar Földrajzi Társaság elnöke,
• Tolnay Lajos v. orsz. képviselő, csillagász,

főtitkárjelölt: Dr. Réthly Antal egyet. m. tanár, meteorológus.A közgyűlés a jelölteket összfelkiáltással egyénenként egyhangúlag megválasztja.

A 30 tagú tagságra jelöltek neveinek felsorolásától ez alkalommal eltekintek, azonban megkívánom jegyezni, hogy a jelöltek sorában országosan és nemzetközileg ismert professzorok, közéleti személyiségek egyaránt megtalálhatók.

„Majd a közgyűlés Darányi Ignác v.m.kir. földművelésügyi miniszter iránti elismerésül miután az Ógyalai Meteorológiai és Geofizikai Obszervatórium megteremtője volt és többek között a meteorológiai intézet palotája szintén az ő megértő miniszterségét hirdeti, a társaság egyhangúlag lelkesedéssel díszelnökének választja meg.”

„Az elnök kifejezi még abbéli reményét, hogy ha a legközelebbi évek nem váltanák be azon reményeket, melyeket a társaság megalakításához fűz, mégis valamikor ez az új alakulás számottevő tényezőjévé fog válni a hazai közművelődésnek. Kívánja, hogy ez így legyen és akik majdan utánuk következnek a megalapítókat dicsérő szóval emlegessék…”

A tudománytörténeti jelentőségű esemény felidézése után fel kell tennünk a célkitűzésekhez kapcsolódó kérdést: a Magyar Meteorológiai Táraság az elmúlt 75 évben betöltötte-e azt a szerepét, melyet alapítói tiszta szándékkal az első szervezeti szabályzatban tömören megfogalmaztak. Mielőtt erre a kérdésre felelnénk el kell mondanunk, hogy az elmúlt 75 év zivataros, háborús, olykor nevezetes történelmi jelentőségű, a gazdaságot újra és újra átalakító, nem kevés nehéz időszakot élt át. Mindezek ellenére társaságunk töretlen működése napjainkig megállapítható. Ennek magyarázatául három fő ok szolgál. A nem széleskörű magyar meteorológiai társadalom a lehetőségekhez mérten mindenkor kész volt a társaság működőképességének biztosítására. Annak ellenére, hogy a fő tevékenység szakmai irányai változóak voltak, ahogyan jelenleg is tapasztalható a tudomány fejlődéséből eredően, megvalósításának feltételei rendkívül tág határok között ingadoztak, de a társaság egysége megmaradt, s szerencsére nem bontakozott ki az az áldemokrácia, amely egyes hivatali szerveket mérsékelten, vagy teljesen eluralt. Az észlelők és a legmagasabb szakmai rangot viselő tagok közös akarata és törekvése biztosította a társaság szilárd működését és egységét. A másik ok abban kereshető, illetve található, hogy a társaság valamint az állami szervként működő meteorológiai intézet munkatársai részben azonos személyekből épült fel, s az állami intézet mindenkor toleráns volt és messzemenően támogatta a társaság szándékait a korábban megfogalmazott célkitűzések megvalósításában. Végül, de nem utolsó sorban harmadik okként említhető az a körülmény, hogy a meteorológiai társaságban a hivatali beosztástól függetlenül együtt munkálkodhattak mindazok, akik a meteorológiát művelték, illetve e tudományterület eredményeit hasznosították. Ez utóbbi ok mindenkor rendkívül fontos funkciója volt társaságunknak és ezt a tevékenységi célt megőrizte napjainkig.

Az elmúlt 75 év eredményeinek mérlegelése nem lehet személyem feladata. A társaság sokrétűsége, szerteágazó tevékenysége részletesen csak valamennyiőnk közreműködésével végezhető el. Meg kell említeni, hogy a visszatekintés, az emlékezés mindig némi meghatódást vált ki, hisz az események emberi tevékenység eredményei és ezeknek az eseményeknek zászlóvivői egy része ma már örök álmát alusszák, míg mások az idős ember bölcsességével idézhetik fel az egykori eseményeket, melyeket majdan történelemnek fognak nevezni. Az elmondottakból fakadóan csupán egy rövid áttekintésre vállalkozhatok akkor, amikor a társaság múltjának jellemzését foglalom össze. A jellemzésnek számtalan szempontja lehet. Miként hazánk egykor legszebb hegye a Magas-Tátrában a Nagykriván volt, s ezt bármely oldalról csodáltuk meg mindig más kép tárult elénk, noha mindig ugyanazt a hegyet láttuk. Így van ez a társaságunk szemlélődésével is: a társaságunkban az időjárásnak bármely kérdéséről beszélünk, mindenkor az időjárás és a társadalom relációját és annak biztonságát elemezzük, s törekszünk leírásának bővítésére, de mindig más szempontból és más céllal. Ez a bővítés közös ítélkezésünkkel, együtt-gondolkodásunkkal, ismereteinknek összességére támaszkodva végezhető el.

Ezen ünnepi alkalommal nem kívánok részletesen kitérni annak az eseményhalmaznak a felsorolására, amelyek együttesei alkották a társaság fejlődésének irányát és a tevékenység kiszélesedését, ehelyett olyan elvi meggondolások megfogalmazása, továbbá a tapasztalatok szintetizálása lehet ez alkalommal a cél, melynek alapján a társaság társadalmi értéke mérhető.

A társaság belső szervezeti felépítési korszerűsödése természetes folyamatnak tekinthető, mivel e közösség benne él egy szélesebb körű sokrétegű rendszerben. Ez a sokrétegű, állandóan változó rendszer maga a társadalom hazai és nemzetközi vonatkozásban értelmezve. A társadalmi mobilitás folyamatosan újabb és újabb követelményeket támaszt a különböző szervezeteivel szemben és a szervezeteknek azoknak az új kihívásoknak eleget kell tenni, ha az működőképességét fönt kívánja tartani. Ez a mozgató rugója annak, hogy a mi társaságunk is állandóan módosul mind működési szabályzatainak formájában, mind pedig tevékenységi területének módosulásában. A működési szabályzatok átalakulását nem kívánom részletesen taglalni, csupán felhívom a figyelmet arra, hogy ha összevetjük az alapító működési szabályzatot a jelenleg érvényes, többszörösen módosított jelenlegi szabályzatunkkal, jól tükröződik azoknak az új igényeknek a megjelenése, amelyek a működési rend egyes tételei fejeznek ki, illetve amelyek meghatározzák az új tennivalók mikéntjét.

Az élete bonyolultabbá válásának folyamata a meteorológiai társaság tagoltságában is kifejezésre jut. A tudomány kiszélesedése új szakmai érdeklődési irányok kibontakozása, vagy éppen a mai szóval értelmezett operatív modernizáció bekövetkezése nyomán szakmai csoportosulások kialakulását tette szükségessé, amelyet mi szakosztályoknak neveztünk el. A tagolódásnak sajátos megnyilvánulásai kezdettől fogva a szakosztályok létrehozása. Massány Ernő javaslatára a társaság létrejöttét követően megalakul az aerológiai szakosztály, amely azóta is folyamatosan működőképesnek tekinthető, még abban az esetben is, ha az elnevezésben esetleg módosulás következett be. Az aerológiai szakosztály létrejöttét a tudomány előrehaladása kényszerűen követelte meg. A későbbiek során a társaság további szakosztályokkal bővült.

A szakmai tagolódás és az Országos Meteorológiai Intézet korszerűsítésében bizonyos szinkronitás állapítható meg. De nem mehetünk el szó nélkül annak hangoztatása mellet, hogy olykor a társasági életben szinte előre vetítődött bizonyos irányzatoknak kibontakozása, amelyeket később az Intézet, mint állami szervezet sajátosan új formában követett. Ebben is tükröződik tehát a meteorológiai társaság és a meteorológiai intézet rendkívül szoros kapcsolódása. A 1940-60-as évek között a szakosztályok száma jelentősen növekedett. Csupán megemlítem az orvosmeteorológiai szakosztály (1951), agrometeorológiai szakosztály (1948), repülésmeteorológiai szakosztály (195..), nap- és szélenergia szakosztály (1984) létrejötte mind annak a bizonyítéka, hogy társaságunk tevékenységi körének sugara jelentősen megnövekedett és folyamatosan behatol a társadalom különböző gazdasági szféráiba és elsősorban ott, ahol a meteorológiai információ alapvető fontosságúvá válik az érték előállítás területén. Mindebből az is következik természetesen, hogy a szakosztályok működésének aktivitása attól függően változik, hogy milyen a társadalmi érdeklődés és érdekeltség az egyes tudományterületek irányába. Így pl. az agrometeorológiai szakosztály a mezőgazdaság átszervezését követően igen nagy lendülettel bontakozott ki és az egyik legfontosabb ágát alkotta mind a társaságnak – sőt magának a Meteorológiai Intézetnek is -, de az elmúlt évtized átalakulása során az igények módosultak és egyéb szakmai irányok élvezik a prioritást. Feltételezhető, hogy a közeljövőben további olyan szakosztályok alakulnak ki, amelyek jelenkorunk aktuális kérdéseinek megoldásában fontos szerep jut. Pl. műholdas meteorológia és egyéb olyan sajátos területei a meteorológiának, amelyeken óriási technikai előrelépés állapítható meg. A meteorológia alapjaiban az egzakt természet-tudományokhoz sorolható. Azt azonban messzemenően figyelembe kell venni, hogy a tudomány és a gazdaság egymástól nem választható el, mint ahogyan ez az életben sem különül el egymástól. Eltekintve az alapkutatásoktól az operatív tudományok területén csak azok az új eredmények hasznosíthatók, amelyek több-kevesebb gazdasági előnyt garantálnak. Hazánkban egyelőre a meteorológia és a gazdaság kapcsolatának vizsgálata nem tekinthető megoldottnak, noha e problémakör részletes elemzésére korábban már történtek kezdeményezések. Ezek azonban kétes eredményekhez vezettek, mivel a társadalmi szerkezet sajátos gazdálkodási formája – az állami szubvenció folyamatos biztosítása – nem tette lehetővé a költség-haszon relációjának pontos számszerű ismeretét. Csupán példaként említem meg, hogy az angol meteorológiai társaság e kérdéssel régóta eredményesen foglalkozik. Nem véletlen az, hogy az egyik angol meteorológus-közgazdász (Taylor) már a 60-as évek első felében fölvetette azt a kérdést, hogy hány fontot ér az angol klíma. Bármennyire is szokatlan e két fogalom társítása nekünk, úgy gondolom, hogy Magyarország éghajlatának természeti értékelése, adottságaink értékeinek megállapítása elkerülhetetlenül megoldásra vár. A természeti kincs és a természeti tőke, valamint annak hasznosítása rendkívül fontos gazdasági kérdést képez és ennek a kérdésnek a megoldásában a tudománynak rendkívül fontos szerep jut, ha ezt úgy akarjuk megoldani, hogy a társadalom javára szolgáljon, de a természeti kincs ne károsuljon. A természeti kincsek kamatait csak tudományos módszerrel lehet definiálni és elvonni úgy, hogy a tőke ne károsuljon. Napjainkban e kérdéskör a fejlett társadalmak egyik legfontosabb problémáját képezi. Összefoglalva megállapítható, hogy a közeljövőben ún. prioritást élvező témák további szakosztályok létrehozásának szükségét vethetik fel akár önállóan a társaságon belül, de elképzelhető ez más társaságok közös együttműködésével.

A társaság tagolódásának másik sajátos formája a vidéki csoportok életre keltése. A szegedi, debreceni, pécsi, kecskeméti vidéki csoportok létrehozása az 1960-1980. évek közötti időszakban annak az érdeklődésnek a tényét fejezi ki, hogy a különböző régiókban az éghajlatnak a társadalmi tevékenységben betöltött szerepe – mezőgazdaság, ipar, kereskedelem, közlekedés stb. – mindenütt más formában és eltérő súllyal határoz meg különböző fejlesztési, megoldási lehetőségeket. A vidéki csoportok intenzív tevékenysége arra utal, hogy a társadalomnak a legkülönbözőbb szakmai körei igényelnek különböző típusú meteorológiai információt, vagy ezen túlmenően alakíthatnak ki a kölcsönösség elve alapján eltérő kutatási, termelési együttműködést. E kölcsönös együttmunkálkodás abból a tényből származik, hogy az időjárás mint természeti erőforrás nemcsak előnyöket garantál, hanem igen gyakran kockázati tényezőként fejti ki hatását. Ez a megállapítás is arra utal, hogy a meteorológiai tudománynak igen erőteljes az ökonómiai értelemben vett leágazása, még abban az esetben is, ha ezen a téren igen sok tennivalónk van. E gondolat tulajdonképpen kapcsolódik a már említett szakosztály szervezési lehetőségéhez.

A jelen évtizedünk a legújabb kori magyar történelem második legnagyobb átalakulási időszakát képezi, amely megrengette a társadalom minden rétegét és annak tevékenységét. Ez alól természetesen szükségszerűen sem képez kivételt a meteorológia sem annak ellenére, hogy az időjárás az azonos, azonban kedvező és kedvezőtlen következményei eltérő súlyú hatások formájában jelenik meg a gazdaságban. Nem véletlen, hogy egyes szakterület iránti korábbi széleskörű érdeklődés háttérbe szorul, viszont az új prioritást élvező problémák még nem bontakoztak ki, s ez alól talán a közlekedés az, amely kivételt képez. Társaságunk mindenkori vezetőségének súlyos feladata lesz a következő években körvonalazni a gazdaságnak azokat a területeit, ahol a meteorológiai ismeret hasznosíthatósága a jelenleginél sokkal szélesebb körben biztosítható. A társaság jövőképének vázolása nem jelent könnyű feladatot, azonban e nehéz munka nem kerülhető el és csak a tagság intenzív együttműködésével valósítható meg.

Az előrehaladás biztosítása céljából elengedhetetlen a fiatalság, az ifjú meteorológus hallgatók és alkalmazottaknak a társasági munkába való bekapcsolása. Felbecsülhetetlen értékű volt 1957-ben az ELTE Meteorológiai Tanszékének, amikor javasolta a „Róna Zsigmond Ifjúsági Kör” létrehozását, amely azóta is igen aktívan működik. Mondhatjuk, hogy az ifjúsági kör egy rendkívül fontos láncszem szerepét tölti be az intézet operatív és kutatói, valamint az egyetem oktatói között. Az újat kereső ifjúság mindenkor a társadalom egyik legaktívabb rétegét képezte, s ez alól az említett ifjúsági kör sem kivétel. Számos értékes munka került a nyilvánosság elé az érdeklődő fiatalok tollából. A társaságnak egyik legfontosabb feladata ennek a tevékenységnek az ápolása, amely csak az egyetemekkel karöltve biztosítható. A Róna Zsigmond Alapítvány hozadékát, valamint a Berényi Dénes Díjat elsősorban azok a fiatal hallgatók, vagy kezdő dolgozók nyerik el, akik lelkiismeretes munkával kívánnak új eredményeket, megállapításokat produkálni, illetve akik megtalálják a különböző ismeretek hasznosításának a módját.

A Magyar Meteorológiai Társaság nemcsak szervezeti formájában tett jelentős előrelépéseket, nemcsak szabályzatának módosításával igyekezett munkáját, tevékenységét aktualizálni, de törekedett a munka elismerésére is. Társaságunk nincs abban a helyzetben, hogy jelentős összegekkel támogassa az intenzív és hasznos tevékenységet, de valamilyen formában részben erkölcsi, részben anyagiak juttatásában igyekezett a munka eredményét elismerni. A kiváló észlelői munka elismerése céljából 1934-ben alapított Hegyfoki Kabos Emlékérmet számos technikai munkát végző személy nyerte el. A későbbiek során a Róna Zsigmond, illetve az 1951-ben alapított Steiner Lajos Emlékérmet mindig a kitartó és jelentős társasági munkát végző személyek nyerték el. Az irodalmi munkásságot az időközben létesített Nívódíj Bizottság javaslata alapján a választmány meghallgatásával évről-évre azokat a szerzőket jutalmazta, akik terjedelmesebb, jelentősebb könyvvel, munkával dokumentálták szakmájukat fejlesztő tevékenységet. Úgy ítélhető meg, hogy az anyagilag szerény, egyébként erkölcsileg tiszteletre méltó elismerési formák társaságunknak olyan hagyományává vált, amelyet a jövőben is messzemenően támogatni szükséges. Örömmel kell megemlékezni az Országos Meteorológiai Intézet hasonló törekvéséről, amikor létrehozta a „Pro-Meteorológia”, valamint a „Schenzl Guido”-Díjat és egyidejűleg intézkedett néhány éve annak odaítéléséről. E tény is egy dokumentum arra, hogy a társaságunk és a Meteorológiai Intézet említett dologról alkotott véleménye azonos.

A visszaemlékezésünk nem volna teljes, ha nem emlékeznénk meg társaságunk belföldi és külföldi kapcsolatairól. A Magyar Meteorológiai Társaság mindenkor együttműködésre kész volt mindazokkal a tudományos társaságokkal, egyesületekkel, amelyekkel akárcsak vélhetőleg is szakmai kapcsolat áll fenn. Ez a magyarázata annak, hogy a választmányunk alapítása óta mindig gondoskodott arról, hogy tagjai sorába a meteorológiához közelálló tudományterületek prominens képviselői is helyet kaphassanak, vagy akár elnöke is lehessen (pl. Dr. Fekete Zoltán egyetemi tanár, kiváló talajtani kutató). De megemlíthetjük a hidrológusokkal, a geográfusokkal, Agrártudományi Egyesülettel illetve társaságaival, Közlekedéstudományi Egyesülettel, Híradástechnikai Tudományos Egyesülettel, Energiagazdálkodási Egyesülettel és számos egyéb egyesülettel, társasággal végzett közös munkát is. Hangsúlyozni kell, hogy e kapcsolatnak a ritmusát a mindenkori aktualitás és annak a meteorológiához való kapcsolata szabályozta. Természetesen fennáll ez fordított értelemben is, nevezetesen számos meteorológus tölt be különböző társaságokban vezetői tisztséget és mindez együttesen arra utal, hogy társaságunk mindenkor törekszik azoknak az együttműködéseknek az eredmények megvalósítására, melynek hozadéka valamilyen módon kifejezhető.

A külföldi kapcsolatok alakulása az elmúlt 75 évben rendkívül változatos képet nyújt. A Magyar Meteorológiai Társaság nemzetközi kapcsolatának alakulása a mindenkori történelmi feltételektől függően alakult. Hazánk a társaságunk alapítását már megelőzően Közép-Európa a legnyugtalanabb történelmű területe volt Európának. Ennek következményei szükségszerűen rányomták bélyegét a nemzetközi kapcsolatok alakulásának feltételeire. Érthető módon a két háború közötti időszakban egy németországi orientáció alakult ki, melyet 1945-től egy Szovjetunió felé irányuló kapcsolatélénkülés váltott fel. Mindemellett egyéb feltételektől függően társaságunk igyekezett a szomszéd országok meteorológiai társaságaival elfogulatlan kollégiális kapcsolatot kialakítani. E törekvésnek a legerőteljesebben kialakult formája a Csehszlovák-Magyar Társaságok közötti kapcsolat formájában testesült meg, más jellegű, de hasonlóan bensőséges kapcsolat alakult ki az Osztrák és a Magyar Meteorológiai Társaság között is, melynek kibontakozását elősegítette az Osztrák és Magyar Meteorológiai Intézet közötti kutatási együttműködés. Természetesen nem tekinthetünk el olyan kapcsolatoktól sem, amelyek kevésbé szervezett formában de szakmai kapcsolatok révén szélesebb körűvé vált, így pl. megemlítendő a francia és angol meteorológusokkal kiépített partneri kollégiáris kapcsolat, amely sajnálatos módon nem juthatott el korábban a szerződéses együttműködés megvalósításának stádiumáig. A nemzetközi együttműködés területén 1999-ben a meteorológia történetében jelentős esemény zajlott le, s remélhetőleg hosszú időre az együttműködés számos lehetőségét rejti magában, amikor Norrköping-ben megalakult az Európai Meteorológiai Társaságok Szövetsége (European Meteorogical Societies). Úgy gondolom nem szerénytelenség megemlíteni, hogy az 1980-as évek végén elnökségemnek idején felvetettem e szövetség létrehozásának gondolatát. Néhány helyeslő levél megerősítette e felvetés hasznosságát, azonban az akkori feltételek mindennek megvalósítását nem tették lehetővé. Az idő előrehaladtával most végre létrejöhetett az az európai szövetség, amely megengedi a társaságoknak egy asztalhoz történő leülését és a szóváltást. Egyelőre ez mint lehetőség említhető meg, természetesen eredményéről, hasznáról csak hosszabb idő múltán lehet beszélni.

Nehéz feladatra vállalkoztam akkor, amikor a Magyar Meteorológiai Társaság 75 éves tevékenységének elemzésére vállalkoztam. Tudom, hogy sok fontos esemény maradt említés és méltatás nélkül. Tudom, hogy illet volna a kiemelkedő személyiségek név szerinti megemlítése, de vajon ki tudna határt húzni a fontos és kevésbé fontos személyek között. Így hát maradt a legegyszerűbb megoldás, inkább a változások, a főbb fejlődési csomópontok kiragadását tekintettem fontosnak, sem mint a személyek méltatásába bocsátkoztam volna. E helyen azonban mégis a köszönetmondás illendősége következik és meg is teszem ezt nevek említése nélkül. Elismerés illeti mindazokat, akik vállalták társaságunk elnökségét, illetve az elnökségi és választmányi tagsággal járó munkák végzését és áttekintve elődeink névsorán tiszta lelkiismerettel mondható el, hogy mindenki a lehetőségekhez mérten igyekezett mindazokat a nemes célkitűzéseket megvalósítani, melyek legelőször az első alapszabályzatban nyertek megfogalmazást. Tisztelet illeti azokat, akik már eltávoztak közülünk, s főhajtással köszöntjük azokat az idős kollégákat, akik ma is itt ülnek közöttünk és idős fővel igyekeznek a megváltozott körülményekbe beilleszkedni és továbbra is támogatják az új környezet szülte új igények megvalósítását. Köszönet illeti az Országos Meteorológiai Intézet vezetőségét, hogy a társaságnak mindenkor minden vonatkozásban támogatója volt valamennyi kezdeményezésünknek, olykor ezen túlmenően maga is kezdeményezője volt különböző célok megvalósításának. Úgy ítélhetjük meg, hogy a Magyar Meteorológiai Társaság és az Országos Meteorológiai Szolgálat törekvésének egysége közös üggyé válhatott.

Végül summázandó az, hogy mi volt ennek a 75 évnek a hozadéka. A sok közül elsőként emelem ki, hogy a Magyar Meteorológiai Társaság megvalósította azokat az alap célkitűzéseket, melyeket elődeink az alakuló közgyűlésen fontosnak tekintettek, megőriztük a továbbhaladás lehetőségének keresésére irányuló törekvést, társaságunk a maga módján igyekezett megőrizni a tudomány tisztaságát, részt vett az eredmények megismerhetővé tételében és ápolja azokat a hagyományokat, melyet elődeinktől átvettünk. Történelmünk új szakaszának küszöbén a próbatétel ideje következett be. Bizton állítható, hogy tagságunk továbbra is hű munkatársként támogatja a vezetésre vállalkozókat és kellőképpen őrködik az etikus, tiszta erkölcsi alapon álló és működő, továbbfejlődő társasági élet fennmaradása felett.