FÜHRER ERNŐ
(Nagykanizsa, 1953. november 24.)
Egyetemi magántanár, a mezőgazdasági (erdészeti) tudományok kandidátusa, nyugalmazott tudományos tanácsadó. A biológiai és kémiai tagozatos gimnáziumi érettségi után az Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőmérnöki Karára nyert felvételt, ahol 1978-ban szerezett erdőmérnöki oklevelet. Rövid gyakornoki, majd tudományos ösztöndíjasi tevékenység után 1979. december 15-ével áthelyezték az Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) állományába. Kutatási témái kezdetben az alábbi területekre terjedt ki: az erdő hatása a hó felhalmozódására és olvadására, az erdő hatása a patakvizek hozamára, annak eloszlására, valamint kémiai összetételére, továbbá az erdő hatása a csapadék megoszlására és hasznosítására. 1984-ben megvédte doktori disszertációját, majd egy 1 éves német ösztöndíjat nyert el a Hesseni Erdészeti Kutató Intézetben, ahol az erdő hidrológiai szerepével és az erdők egészségi állapotromlásának ok-okozati összefüggésével foglalkozott.
Hazatérését követően 1985 októberében kinevezték az ERTI Ökológiai Osztályának vezetőjévé. Fő vizsgálati területe az erdei ökoszisztémák víz- és tápanyagforgalmának elemzése, valamint az erdők fokozódó egészségi állapotromlása miatt az erdei ökoszisztémákban uralkodó öko-fiziológiai folyamatok feltárása és megismerése lett. E feladatok keretében kereste a légköri savasodás és az új típusú erdőkárok közötti kapcsolatot és az Országos Meteorológiai Szolgálat szakemberivel közösen légszennyeződés-méréseket indított el különböző faállományokban.
1993. július 1-től 16 éven át vezette főigazgatóként az Erdészeti Tudományos Intézetet. Az erdei ökoszisztémák víz- és tápanyagháztartása című témakörből védte meg 1995-ben kandidátusi értekezését. Ezt követően az általános tudományszervezési feladatok mellett erdészet-politikai kérdések és olyan, az erdészeti ágazat jövőjét befolyásoló témák foglalkoztatták, mint például a klímaváltozás hatása a magyar erdőkre és erdőgazdálkodásra. Ez utóbbi környezeti problémához kapcsolódóan vizsgálta a magyarországi erdők dendromasszájában tárolt szervesanyag szén-mennyiségét és az erdei talajban felhalmozódott szén-készletet nagyságát. Ágazati szempontból rendkívül fontos innovatív eredményeként említendő meg az erdészeti gyakorlatban közismert és régóta alkalmazott erdészeti klímakategóriák lehatárolásának továbbfejlesztése. Kidolgozott egy, az erdő öko-fiziológiai törvényszerűségeit (növekedés, transzspiráció) figyelembe vevő olyan klímajelző mutatószámot (Forestry Aridity Index: FAI), amelynek meteorológiai paraméterei nagy pontossággal és az országban sok helyen mérhetők, így könnyen interpolálhatók és az erdészeti klímakategóriák jellemzésére, továbbá a feltételezett klímaváltozás erdőkre kifejtett hatásának modellezésére alkalmas. Gyakorlati bevezetése az Erdészeti Döntés Támogatói Rendszer keretében az erdészeti igazgatáson keresztül érvényesül. 2018-ban vonult nyugdíjba.
Kutatási eredményeit számos publikációban (https://m2.mtmt.hu/gui2/?type=authors&mode=browse&sel=authors10008110) adta közre. Önálló tárgy előadójaként részt vesz a Soproni Egyetem posztgraduális és doktori képzésében. Fontos feladatának érzi a fiatalabb generációk munkájának és szakmai előmenetelének segítését és egyengetését. Közreműködik jelenleg is több szakmai/tudományos szervezetben, és szerkesztőbizottságban. Az MTA felterjesztésére (2012) a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetés birtokosa.