FLÓRIÁN ENDRE
(Tolmács, 1910. április 19. – Budapest, 1984. augusztus 26.)
Családi ősei Elzászból, a Vogézek keleti lábánál fekvő Strasbourgból a XVIII. század 80-as éveiben indultak az egyetem meghívására Nagyszombatba. Ma már nehéz megbizonyosodni arról, hogy a család francia, vagy német (esetleg alamann) eredetű-e. A család a XIX. század elejétől Vácott telepedett le, ahol a férfiak középiskolai tanárok, piarista szerzetesek lettek. Flórián Endre a váci piaristáknál érettségizett, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett mennyiségtan és természettan tanári képesítést. 1934. november 1-én lépett az OMFI kötelékébe, ahova Tangl Károly egyetemi tanár ajánlotta be a kezdő tanárt Réthly Antal igazgatónak. 1938-ban az első bécsi döntéssel visszacsatolt Ógyallán az igazgató megbízta Flóriánt az immáron két évtizede szünetelő hazai légelektromos mérések felújításával, Frőhlich Izidor, Marczell György, Büky Aurél századeleji munkájának folytatásával. Ugyanebben az időben több hetet töltött a Magyar Posta tárnoki vevőállomásán a rádióhullámok terjedésének tanulmányozásával és adatok gyűjtésével. Ógyallát 1942. február 28-án hagyta el és március elsejével az akkor szervezett Dunai Repülőgépgyárban helyezkedett el. Itt prognosztizőri és repülőgép teljesítménykiértékelői munkát végzett. Előzetesen németországi tanulmányúton vett részt, ahol a Messerschmit repülőgépgyárban pilótavizsgát is kellett tennie. Itthon azután a hazai összeszerelésű M 210 típusú vadász-repülőgépek vizsgálatát végezte. A hadiüzemet 1943. április 15-i dátummal elhagyta és a katonai Repülő Időjelző Központban helyezkedett el polgári alkalmazottként. Az 1944-es nyár elején Csaplak Andorral együtt a rádiószondás méréseket végző katonai egységbe helyezték át. A szondás szakasz Veszkény község mellett először német, majd orosz hadifogságba esett. Flórián megszökve az orosz fogságból a Bakonyon keresztül bujkálva visszaindult Budapestre. 1945. május 28-án jelentkezett munkára az OMFI-ban, ahol időjárás előrejelző beosztását kapta vissza. Egyetemi doktori vizsgáját 1948. június 26-án Debrecenben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen tette le. Disszertációjának címe: ‘Az időjárás hatása a 20 méteres rádióhullámok terjedésére’ volt. Még ugyanebben az évben ionoszféra-vizsgáló berendezés tervezés előkészítésére kapott megbízást, majd 1950-től meg is kezdte a hazai kísérleti ionoszféra méréseket, amelyeket 1953-tól már rendszeresen, szolgálatszerűen végeztetett. 1954-től további feladatként kapta a légköri radioaktivitás vizsgálatok szervezését és végzését. Közben a Budapesti Műszaki Egyetemen esti hallgatóknak matematikát és fizikát oktatott. Az Elektromechanikai Vállalat ezidőtájt professzionális ionoszféra vizsgáló berendezést tervezett és épített, amellyel az 1958-as brüsszeli világkiállításon aranyérmet nyert. A következő évben a konstruktőrök az aranyérmes ionoszféra vizsgáló berendezésükért Kossuth-Díjat kaptak, amelyből az OMSZ-ban is meglévő kicsinyes munkahelyi irigység miatt Flórián Endre kimaradt. Kandidátusi értekezését 1961-ben védte meg, amelynek címe: Az ionoszféra F2 rétege Budapest feletti határfrekvenciáinak vizsgálata volt. Jelentős ismeretterjesztő munkát fejtett ki, publikációi nívós lapokban, folyóiratokban, vagy önálló kiadványokként jelentek meg. Akadémiai doktori dolgozata is elkészült, a védési eljárásra sajnos már nem maradt ideje. Az MMT-nek igen aktív tagja volt, 1966-ban Steiner Lajos emlékérmet kapott, 1978-ban lett a Társaság tiszteleti tagja. 1984. augusztus 26-án hunyt el, végső nyughelye kívánságának megfelelően szülőfalujában van.
Forrás:
Simon Antal: Magyarországi meteorológusok életrajzi lexikonja.
Kiadta az Országos Meteorológiai Szolgálat, Budapest, 2004.