MÓRIK JÓZSEF
(Debrecen, 1924. augusztus 12. – Debrecen, 1973. augusztus 28.)
Mórik József még debreceni egyetemi hallgató korában kapta tanszéki elődjétől, Jeney Endre professzortól az ösztönzést a közegészségügyi problémák és a légkör jelenségei közötti kapcsolatok figyelembevételére. Később szoros együttműködésben Berényi Dénes professzorral közös kutatómunkát is fordított speciális orvosmeteorológiai kérdések megoldására. Mórik érettségi után, 1943-ban iratkozott be a debreceni egyetem Orvostudományi Karára és azt a háború ellenére időveszteség nélkül fejezte be. 1948-ban már a városi ipari üzemek munkahelyi környezeti sajátosságait és ennek a nagy kiterjedésű alföldi városnak légszennyező anyagait vizsgálta. Aspirantúrája idején Dabis László professzor irányításával a levegő- és település-egészségtan ismeretanyagának elsajátítása és feldolgozása során módszeres és rendszeres meteorológiai tanulmányokat folytatott (1952). Ezután meghívták Budapestre az Országos Közegészségügyi Intézetbe kutatónak (1957-1961). Ekkor került szoros kapcsolatba az OMI-val. A MMT tagja is ekkor lett. A Társaság 1968-ban Steiner Lajos Emlékérem adományozásával ismerte el Mórik munkásságát. 1969-ben a debreceni Orvostudományi Egyetem meghívta a közegészségtan professzorának. 1970-től két ízben is megválasztották az egyetem tudományos rektorhelyettesének. Szíve azonban nem bírta a rá kényszerített munkatempót, fiatalon hunyt el.
Forrás:
Simon Antal: Magyarországi meteorológusok életrajzi lexikonja.
Kiadta az Országos Meteorológiai Szolgálat, Budapest, 2004.