IHÁSZ ISTVÁN
(Szentes, 1960. január 31.)
1984-ban az ELTE-n meteorológus szakon végzett, diplomamunkájának címe: “Számítási kisérletek az ekvivalens barotróp modellel”.
1984 szeptembertől az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársa. Az 1980-as évek végén aktív résztvevője volt az ún. svéd numerikus előrejelzési modell adaptálásának. A modell 1991-től első hazai futtatású modellként nyolc éven keresztül operatíven működött. Az 1990-es évek elején francia kezdeményezésre létrejött ALADIN együttműködésbe Horányi Andrással és Radnóti Gáborral együtt elsők között kapcsolódott be.
1994-ben Magyarország a kelet-közép európai országok közül elsőként kötött együttműködési megállapodást az Európai Középtávú Előrejelző Központtal. az ECMWF-vel. Ihász István feladatai ettől kezdve döntően az OMSZ és az ECMWF közötti szakmai kapcsolat tartás elmélyítésére, valamint az ECMWF produktumokra alapozott hazai fejlesztésekre koncentrálódott. A fejlesztő munkába – diplomamunka témavezetőként – nagyszámú meteorológus egyetemi hallgatót sikerült eredményesen bekapcsolnia.
1992-ben a Magyar Meteorológiai Társaság (MMT) Róna Zsigmond Díj kitüntetésben részesült. 2008-ban a környezetvédelmi miniszter Pro Meteorologia kitüntetéssel ismerte el több évtizedes munkásságát. 2010-ben az ELTE TDK dékánja – az egyetemi hallgatók eredményes felkészítésének elismeréseként – TDK Érem kitüntetést adományozott számára.
2020-ban a MMT a 2020. évi Steiner Lajos Emlékérmet „több mint három és fél évtizedes, a meteorológia szolgálatában végzett kutató-fejlesztő munkája és sikeres oktatói-témavezetői tevékenysége, a hazai numerikus prognosztika fejlesztésében elért eredményei, aktív publikációs tevékenysége, valamint a hazai tudományos közéletben való részvétele elismeréseként Ihász István számára ítélte oda.”