SZALAI SÁNDOR
(Sopron, 1957. október 28. – Budapest, 2022. június 7.)

Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen meteorológus és programozó matematikus oklevelet szerzett 1982-ben, 1991-ben programtervező matematikus lett. 1988-ban a leningrádi Hidrometeorológiai Egyetemen megvédte fizikai-matematikai tudományok kandidátusa címét, disszertációjának témája az éghajlatmodellezés volt.
Közel 30 évig dolgozott az Országos Meteorológiai Szolgálat különböző éghajlati és agrometeorológiai osztályain. Felismerve a világviszonylatban is fontos éghajlatkutatási problémákat, vezetőként ezeket tűzte ki feladatul kollégáinak is, így kezdődött el a homogenizálás, interpolálás vizsgálata. Nevéhez fűződik a 2003-ban megjelent éghajlati atlasz elkészítésének gondolata, majd 2011-ben a szomszédos országokkal együttműködve a CarpatClim adatbázis létrehozása.
Az agrometeorológia területén kezdeményezte egy ún. Agrometeorológiai Információs Számítógépes program megírását, mely az éghajlati táviratokat inputként használva, majd azok ellenőrzése és az adathiányok pótlása után talajnedvességet számolt és az eredményeket egy adatbázisba mentette, még jóval a mai adatbázis kezelő INDA program elkészítése előtt. Az éghajlatunkat jellemző aszályok témájával is sokat foglalkozott, különböző aszályindexek vizsgálatán keresztül. Angol és magyar nyelven futó ingyenes, interaktív öntözési döntéstámogató rendszert hozott létre az OMSZ honlapján, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium támogatásával, ami 2010 elejéig működött, 2020-tól pedig átalakítva újból elérhető.
Különösen szervezőkészségével tűnt ki, az OMSZ-ban megteremtette az éghajlati adatbázis létrehozásának lehetőségét, számos tudományos nemzetközi együttműködést, pályázati lehetőséget tárt fel. Ezen belül leginkább a regionális kapcsolatok megteremtését tartotta fontosnak, a szomszédos országoknak nyári iskolát szervezett a rácsponti adatbázisokról, éghajlati atlasz készítéséről. Bilaterális együttműködést szervezett Ausztriával, Szlovákiával, Szlovéniával és Horvátországgal, melyekből végül a CarpatClim fejlődött ki. Konzorciumi tagságot, munkacsomag vezetést vívott ki az interpolációval foglalkozó COST 719 akcióban, valamint a DMCSEE és DriDanube projektekben. 1996-ban útjára indította a homogenizálási szemináriumok sorozatát, mely 2004-ben kibővült az interpolációs konferenciákkal.
Nagy érdeklődést tanúsított a Kárpátok térség iránt, hozzájárulva több nemzetközi projekt létrejöttéhez és sikeréhez (CARPIVIA, CarpatClim, CarpatCC). Meghatározó szerepe volt a Kárpátok Védelmével és Fenntartható Fejlesztésével foglalkozó Keretegyezmény Klímaváltozási Munkacsoportjának létrehozásában, és annak elnökeként olyan progresszív dokumentumok kidolgozásában, mint a Kárpátok éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásának stratégiai menetrendje, valamint a Kárpátok éghajlatváltozás elleni küzdelmének 2030-ig tartó hosszútávú jövőképe. Kiemelt figyelmet szentelt az ágazatok közötti együttműködésnek, melyhez jó alapul szolgált széles körű szakmai tájékozottsága. Jelentősen hozzájárult a Kárpátok és a Duna/Tisza térségek közötti együttműködés fejlesztéséhez is, a Kárpátok képviselőjeként a Duna Védelmi Nemzetközi Bizottság (ICPDR) és az EU Duna-régió Stratégia (EUDRS) releváns fórumain.
Sok népszerűsítő és tudományos kiadvány létrehozásában közreműködött. Éghajlati és agrometeorológiai tanulmányok címmel egy kiadvány sorozatot szerkesztett az aktuális kérdésekről. A sorozat 9 kötete 1993-2008 között jelent meg. Éveken keresztül magyarra fordíttatta, megjelentette, és döntéshozók számára sokszor személyesen terjesztette a Meteorológiai Világszervezet aktuális állásfoglalását a Föld éghajlatáról, majd hasonlót készített a magyarországi helyzetről. Elérte, hogy a homogenizálási szemináriumok előadásai WMO kiadványként jelenjenek meg, így a világ minden részére eljutottak.
Az oktatás, szakoktatás mindvégig kísérte a pályáját. Habilitációját 2007-ben szerezte meg a Szent István Egyetemen, majd 2010-től a SZIE Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Környezettudományi Intézetének egyetemi docense, kezdetben a Vízgazdálkodási Csoport, majd az újra önálló Agrometeorológiai és Vízgazdálkodási Tanszék vezetője volt. Alapítója és első szakvezetője volt a Mezőgazdasági vízgazdálkodási mérnöki MSc képzésének. Több mint egy évtizedes egyetemi munkája hozzájárult az agrometeorológia, klimatológia és a vízgazdálkodás oktatásának magas színvonalához, valamint a jelenlegi Vízgazdálkodási és Klímaadaptációs Tanszék önállóságának fenntartásához, annak erősödéséhez.
Sok hazai és nemzetközi tudományos bizottság tagjának választották (többek között: MTA Meteorológiai Tudományos Bizottság, Agro- és Hidrometeorológia Albizottság elnöke, Magyar Meteorológiai Társaság szakbizottsági elnök, Kárpát Egyezmény Éghajlatváltozási Bizottság elnök, Nemzetközi Öntözési és Vízrendezési Szövetség (ICID) Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke). Munkája elismeréseként különböző díjakban részesült (többek között Szakirodalmi Nívódíj, Berényi Dénes Emlékdíj, Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt, Hegyfoky Kabos Emlékérem, Oroszlány István Díj).

Vissza