CSAPLAK ANDOR
(Szeged, 1914. június 27. – Budapest, 2002. február 25.)
Édesapja Csaplak András férfiszabó volt, édesanyja Bálint Julianna gyermekét egyedül nevelte állami hadiözvegyi segélyből, mivel férje az I. világháborúban elesett. Szegeden a piarista gimnáziumban érettségizett. Egyetemi tanulmányai előtt teljesítette egyéves önkéntes katonai szolgálatát (1932. október 1. – 1933. szeptember 30.). Ezután a Ferenc József Tudományegyetemen matematika-fizika szakos tanári oklevelet szerzett, 1938. júniusban. 1935-től az egyetem kísérleti fizikai intézetében díjtalan gyakornoki állást vállalt, megélhetését a Rockefeller-Széchenyi kutatóalaptól kapott havi ösztöndíjából biztosította. Rövid ideig középiskolában tanított, majd katonai behívót kapott, megkezdődött a II. világháború. 1939. október 18. – 1942. április 1. között a Honvéd Légierők tisztviselője Hille Alfréd ajánlatával. Közben 1940 októberben Kolozsvárra került, mint az Erdélyben települt légierő meteorológus tisztje. 1944. július 8-án Esztergomban házasságot kötött dr. Bense Mária kórházi alorvossal. 1942 végén másfél hónapig Németországban, Lindenbergben továbbképzésen vett részt, a német Lange-féle rádiószonda kezelését sajátította el. 1944. nyarán a ferihegyi repülőtéren volt szolgálatban, amikor megérkeztek a német rádiószondák, amelyeket ezután először Vecsésen, majd Maglódon, a Szabadsághegyi Csillagdából, Ógyallán az obszervatóriumból, végül pedig a Szombathely melletti Söptén bocsátottak fel rendszeresen. A Hanságban esett szovjet hadifogságba 1945. április 3-án és csak 1947. július 18-án térhetett haza az Uralból. A hadifogságban német és francia nyelvtudását az orosz nyelv kitűnő elsajátításával szélesítette. Hazatérése után rövid ideig még a Honvédség állományában maradt, majd jelentkezett Tóth Gézánál a Közlekedési Minisztérium Légiközlekedési Főosztályán, az OMFI-ba kihelyezett repülőtéri meteorológusnak. Lakása továbbra is Esztergomban volt a kórházban, munkahelye pedig Budaörsön. 1950 elején ismét bevonult katonának, a mátyásföldi időjelző részlegből alakult Repülő Időjelző Központba. Az új központban elsődlegesen szervezési és oktatási feladatokat kellett ellátnia. Időközben az OMI-t a FM-től a HM felügyeletébe szervezték át, az OMI parancsnoka Dési Frigyes lett, a RIK-é pedig Csaplak Andor. E beosztásában kezdte megszervezni a hazai repülőterek kiszolgálására a meteorológiai főállomásokat, állandó személyzettel, folyamatos megfigyeléssel, méréssel. 1953-ban az OMI a Minisztertanács felügyeletébe került át, a RIK ezután tisztán katonai feladatok végrehajtására állhatott át. 1956 ismét jelentős gondokat jelentett a katonai meteorológiai feladatok végrehajthatóságában, a korábbi fiatal szaktiszti állomány elhagyta a honvédséget. Csaplaknak újra kellett szerveznie a teljes katonai meteorológiai munkát. Első felesége halála után Kobzi Máriával kötött házasságoz, aki szintén katona volt. A két házasságból utód nem származott. Időközben az ELTE-n megindult a meteorológus II. tanfolyam, amely elsősorban a honvédség szakerő igényét volt hivatva kielégíteni. Csaplak is részt vett az oktatásban. 60 éves korában a vezérkarhoz osztották be szaktisztnek, majd 1977. november 30-ával kérte nyugállományba helyezését. Ezután tanácsadóként tevékenykedett a HM-nél, tekintve, hogy az OMSZ rakétás jégeső-elhárító rendszerében katonai szakértőre és összekötőre is szükség volt a munka folyamatos ellenőrzéséhez. Társadalmi munkában a MTA URSI bizottságban és a MMT választmányában dolgozott a továbbiakban. 1977-ben kapott Steiner Lajos emlékérmet, 1982-ben MTESZ Díjat, 1985-től az MMT tiszteleti tagja, a környezetvédelmi miniszter 1995-ben Schenzl Guido Díjban részesítette. 85 éves korában egészsége megrokkant, hivatalos feladatokat már nehezen vállalt, vidéki kertje gondozásában lelte örömét.
Forrás:
Simon Antal: Magyarországi meteorológusok életrajzi lexikonja.
Kiadta az Országos Meteorológiai Szolgálat, Budapest, 2004.