POSZA ISTVÁN
(Szenyér, 1939. október 4. – Szarvas, 2007. június 29.)
Az ELTE TTK-án fizikus és meteorológus szakon 1962-ben szerzett oklevelet. Egyetemi tanulmányait követően 1963. augusztus 1-én kezdte szakmai pályafutását tudományos gyakornokként az Országos Meteorológiai Intézet Éghajlati és Sugárzási Osztályán a Marczell György Aerológiai Obszervatóriumban, Pestszentlőrincen. Kutatásait tekintve előbb a Szarvason induló öntözésmeteorológiai kutatási programba kapcsolódott be, majd aktív szervezőmunkával részt vett az országos párolgásmérő hálózat létrehozásában és az evapotranszspirométeres kutatóállomás-hálózat szervezésében. Közben az az osztály, ahol pályafutását kezdte, Agrometeorológiai Kutató Osztállyá szerveződött, s 1966 szeptemberétől tudományos munkatársként véglegesen itt kötelezte el magát az agrometeorológiai mérések és kutatások iránt. 1982-től a Szarvasi Obszervatórium vezetője, tudományos osztályvezetői beosztásban. Nyugdíjba vonulásáig, illetve az Obszervatórium 1999-es felszámolásáig végezte ott szakmai tevékenységét.
A Debreceni Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági, Víz- és Környezetgazdálkodási Főiskolai Karán (Szarvas) 1976-tól rendszeresen részt vett az agrometeorológia oktatásában, ahol e tevékenysége elismeréseként 1998-ban „Tiszteletbeli főiskolai docens” címet kapott.
Kutatási témái: az evapotranszspiráció vizsgálata, a talaj hő- és vízháztartása, öntözővíz szükséglete és mikroklíma mérések. Több évtizeden át folytatott vizsgálatai kiterjedtek az öntözés, a műtrágyázás és a meteorológiai tényezők közötti összefüggések elemzésére. Tudományos munkájának eredményeit 60 publikációja bizonyítja, amelyeket részben önállóan, ill. társszerzőkkel együtt jelentetett meg. A növények párolgási viszonyainak feltárására irányuló, helyszíni mérésekre alapozott témakörben végzett kutatási eredményeinek szintéziseként 1984-ben „A növényállományok evapotranszspirációja” címmel egyetemi doktori értekezést nyújtott be a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre, amit „summa cum laude” minősítéssel védett meg, s egyetemi doktori fokozatot szerzett.
Lelkiismeretes és eredményes munkáját az Országos Meteorológiai Szolgálat „Kiváló Dolgozó” (1975) kitüntetéssel ismerte el, majd 2000-ben a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Pro Meteorológia Emlékplakettjét kapta meg. A Magyar Meteorológiai Társaság Berényi Dénes Díjjal (2001) jutalmazta az agrometeorológia terén végzett eredményes munkásságát.