AIGNER SZILÁRD
(Budapest. 1946. június 5. – Budakalász, 2016. június 6.)
1973-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának meteorológia-fizika szakán végzett. Mint számos fiatal szakember esetében az inspiráló évfolyamtársi közösség megerősítette benne a meteorológia iránti – haláláig tartó – elkötelezettséget. A 9 fős évfolyamból aktív évtizedeik alatt többen szintén maradandó értéket hoztak létre. Aigner Szilárd évfolyamtársa volt – többek között – Dévényi Dezső, Iványi Zsuzsanna, Kocsis Ferenc és Mersich Iván.
Diplomamunka témája a szinoptikus meteorológia tárgykörébe tartozott, a dolgozat címe: „Különböző csapadékmennyiségek túllépési időinek statisztikai szerkezete”. 1973-tól 1989-ig az Országos Meteorológiai Szolgálat Központi Előrejelző Intézetében dolgozott. E mintegy másfél évtizedes igen aktív időszakban a kor akkori szakmai és technikai lehetőségeinek határain messze túllépően kezdeményezett és valósított meg mindmáig ható változásokat.
Az 1980-as években – úttörő módon – aktív részese volt a numerikus időjárási modellekre és műhold-meteorológiai produktumokra épülő tevékenység megalapozásának és elmélyítésének. 1984 és 1989 között az Előrejelzési Főosztály vezetőjeként az új informatikai eszközök – például a személyi számítógépek, valamint a PC-s hálózatok – megjelenésében rejlő lehetőségeket igen hamar felismerte, s hatékonyan szorgalmazta azok OMSZ-beli használatát.
A Központi Előrejelző Intézetben az OMSZ-on belül elsőként jött létre olyan informatikai hálózat, amely a számos forrásból beérkező információkat – előfeldolgozás után – a szakemberek számára közvetlenül elérhetővé tette. A pc-hálózat részeként kiépült eleinte négy, majd 16 színű, monitorokkal ellátott rendszer a 90-es évek közepén megvalósult meteorológiai munkaállomások előfutárának tekinthető.
Aigner Szilárd kezdeményezésére megvalósult a hurokfilm-készítés és az egyes meteorológiai mezők egymásra helyezésének lehetősége, mely hozzájárult a légköri folyamatok jobb megértéséhez és így a megbízhatóbb előrejelzések készítéséhez. Aigner Szilárd és az általa igen tisztelt Boncz József hatékony együttműködésének eredményeként a GROG nevű rendszerben megvalósult az első hazai meteorológiai számítógépes szövegszerkesztő eljárás, melynek alkalmazása jelentősen segítette és gyorsította a szinoptikus meteorológusok szerződéses tevékenységi feladatait.
Az 1980-as évek második felében sor került a balatoni viharjelző rendszer modernizálására. Ennek keretében a korábbi rakétás rendszert a mindmáig működő fényjelző rendszer váltotta fel. Aigner Szilárd felismerte az új technika alkalmazásában rejlő lehetőségeket. Alkotó látásmódjával összhangban javasolta a fényjelző készülékek régiókra bontott használatát, amely rajta kívül álló okok miatt csak mintegy két évtized múlva valósulhatott meg.
Az 1980-as évek végén és 1990-es évek elején a gyorsan változó gazdasági helyzetben több, az OMSZ-ban nagy tapasztalatot szerzett szakember megvált a szolgálattól – s addig nem járt úton – a privátszférában fokozódó versenyhelyzetben találta meg az új helyét. Aigner Szilárd 1989 és 1992 között a Texo-Graphicomp Kft. vállalkozás résztulajdonosa volt. Szakmai irányítója volt a Texo-Magánmeteorológiának. Az Aigner és Pártai Bt., illetve Kft. tulajdonosa lett 1992-ben. Tevékenységét később az European Weather Service nevű szakmai vállalkozásban az előrejelzői részterület vezetőjeként folytatta.
Hamar felismerte az időjárás előrejelzések valószínűségi jellegének közérthető interpretálásának szükségességét. Operatív valószínűségi előrejelzések
már több mint 30 éve készülnek a legnagyobb előrejelző központokban, így az ECMWF-ben és az NCEP-ben. Aigner Szilárd úttörő szerepet vállalt ezen információk mind az előrejelző tevékenységen belüli döntéshozatalba való beépítésében, mind ezek közérthető interpretációjában.
Az előrejelzések médiabeli megjelenése Magyarországon még az 1960-as évekre nyúlik vissza. Aigner Szilárd pályakezdése után rövid időn belül bekerült a médiába, s nagyon hamar népszerűvé vált. Derűs egyéniségével a meteorológiai előrejelzések hiteles interpretációjával a meteorológia jó szakmai hírét erősítette. Munkásságának elismerését a Magyar Televízió Nívódíja és az Aranyszarvas-Díj elnyerése is igazolja.