NAGY ÁRPÁD
(1918 – 2003)

Közvetlenül a háború előtt szabadult fel édesapja műhelyében mint asztalossegéd. Korengedéllyel felvételét kérte a Légierőhöz, ahol távirász kiképzést kapott, és a tanfolyam második legjobbjaként a Légierő parancsnokának távirásza lett. A legendás Réthly Antal igazgatósága idején, 1940-ben szegődött el élete első és utolsó munkahelyére, a Meteorológiai Intézethez, ahol a Prognózis Osztály rádiós részlegénél dolgozott, majd a doni fronton lett meteorrádiós. Háborús sebesülés, kényszerleszállás és amerikai hadifogság után került vissza ismét az Intézethez. Dolgozott az Ionoszférekutató Csoportnál, a Távprognózis Osztályon, majd a Nyomda helyettes vezetője lett, míg végül az 1956-os intézeti Forradalmi Bizottságot is megjárva lett a Hálózati Osztály ellenőre. Hazánk települései között utazva önkénteseket toborzott meteorológiai megfigyelések végzéséhez, betanította őket, és ellenőrízte munkájukat. Mindig jó szemmel, kiváló érzékkel talált rá azokra, akik aztán évekig, évtizedekig küldözgették rendszeres időjárási feljegyzéseiket a budapesti központ számára. Munkájának eredménye ma is meglátszik megfigyelőhálózatunkon. Emellett 35 éven át a vízügyi csapadékmérő hálózatot is felügyelte. Lelkiismeretes munkájára, szakmaszeretetére és emberségére sokan emlékeznek az észlelők nagy családjában. Fáradhatatlanul volt fotósa, önkéntes dokumentátora az Intézet és a magyar meteorológia valamennyi eseményének. Könyvtárunk és Múzeumunk több száz fényképét őrzi. Életének utolsó napjaiig aktív résztvevője volt a meteorológus szakmai rendezvényeknek. Ezt ismerte el a Magyar Meteorológiai Társaság, amikor tiszteleti tagjává választotta. Feleségével, Erzsikével 60 évi boldog házasság után csaknem egyidőben betegedtek le, és kerültek kórházba. Örök társak maradtak. Néhány nap különbséggel érte őket a halál, így a család, az ismerősök és a munkatársak kettős ravatal előtt búcsúztak a példamutatóan dolgos házaspártól.

Forrás:
Gyuró György: Nagy Árpád, 1918-2003.
Légkör, XLVIII. évf., 2. szám, 35. old.

Vissza