TÓTH GÉZA
(Nyitra, 1901. augusztus 14. – Adelaide /Ausztrália/, 1995. június 4.)

Édesapja sárospataki teológus volt, de tanítói állást Szentendrén vállalt a református elemi iskolában, mint igazgató. Itt nőtt fel Géza. Édesapja kiváló pedagógus, a nyugati nyelveken kívül arabul és héberül is jól beszélt. Fia örökölte nyelvtehetségét. A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett matematika-fizika szakos tanári diplomával (és kiváló német-francia-angol nyelvtudással) 1927. június 1-én lépett az OMFI kötelékébe, mint “kisegítő szakmunkaerő”, a Marczell György vezette Aerológiai Osztályba. 1930-ban ösztöndíjasként német obszervatóriumok munkáját tanulmányozta (Lindenberg, Breslau, Potsdam, Bécs). Aerológusként részt vesz valamennyi akkor szokásos magaslégköri mérésben, pilotozik, léghajó gondolájában utazik, az IMO által előírt nemzetközi napokon ballonszondát bocsát fel és Hille Alfréd társaságában végzi az időjárási felderítő repüléseket. 1933-ban elsőként mér “szokatlanul magas szélsebességeket Budapest fölött”, ez volt a hazánkban megfigyelt első futóáramlás, azaz jet-stream. 1934-ben adjunktus, 1935-től az IMO Aerológiai Bizottság tagja. A repülés szerelmese, szervezi és oktatja a vitorlázó repülőket, jegyzeteket ír számukra, maga is aranykoszorús vitorlázó repülő. 1943-ban a II. világháború közepén veszi át a Prognózis Osztály vezetését. A szinoptikus munkában fizikusi szemléletet honosít meg, foglalkozik a Kárpátok védőhatásával, a “hideg párna” helyzetekkel, a téli jégzajlás előrejelzésével, a repülőgépek jegesedésével, bevezeti a minimum- és maximum-hőmérséklet számszerű előrejelzését. Az operatív munka minden fázisát jól ismeri, kivételes tehetséggel Morze-kódos rádióvételből közvetlenül rajzol időjárási térképet. Munkatársai legendásan szigorú, de igazságos vezetőnek tartják. A II. világháború után megbízták az újrainduló polgári repülés meteorológiai biztosításával, főhivatású észlelőket állít szolgálatba a szinoptikus állomásokon. 1946-ban főmeteorológus, 1948. május 13-án, 47 éves korában nevezték ki az OMFI igazgatójává. 1950. június 13-án az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) letartóztatta. Kihallgatói a kémkedés gyanúját nem tudták igazolni, ezért vádemelés és bírói ítélet nélkül internálták, először Kistarcsára, majd a Recsk-i munkatáborba került. 1953. szeptember 13-án szabadult internálásából és soha többé nem lépte át az Intézet küszöbét, még 1956-ban októberében sem, amikor Dési Frigyes és a Forradalmi Bizottság hívta vissza. Ezután szakfordításból él, matematikusként számítóközpont vezető, majd az ELTE Geofizikai Tanszékén dolgozott. Tudományos tevékenységének méltó elismeréseként 1991. április 16-án kapta meg az “Eötvös Lóránd Díjat”. 1992-ben a FM miniszter – rehabilitációs szándékkal – az 1950-ben ellene hozott, törvénytelen fegyelmi és elbocsátó határozatot megsemmisítette. 1993-ban MTA doktori címet kap hazánk fölött is megjelent futóáramlás, korábbi években tett felfedezéséért. Az MMT tiszteletbeli elnökké választotta és Steiner Lajos Emlékéremmel tüntette ki. Leányát ment meglátogatni Ausztráliába, amikor 1995. június 4-én Adelaideban, 94 éves korában elhunyt. Végakarata szerint hazai földbe, szülei mellé temették Budafokon. Egykori lakóházán (Budapest, II. Margit körút 56.) a magyar meteorológusok és geofizikusok 1996-ban emléktáblát helyeztek el.

Forrás:
Simon Antal: Magyarországi meteorológusok életrajzi lexikonja.
Kiadta az Országos Meteorológiai Szolgálat, Budapest, 2004.

Vissza