CSOMOR MIHÁLY
(Pély,/Heves vm./ 1927. május 15. – Budapest. 1998. június 19.)

Az elemi és polgári iskoláit Budapesten végezte. Ezután a Magyar Királyi Honvéd Repülő Csapattiszthelyettes-képző Iskolára jelentkezett, ahová fel is vették és 1943. januárban Szegedre vonult be. Rövidesen Taszárra helyezték át, ahol a fényképész szakmát tanulta meg. Innen a székesfehérvári repülőtérre helyezték, de a front előrenyomulása miatt Abdára települt egysége. Itt megbetegedett és mire meggyógyult, a megszálló orosz katonák a lókórházba osztották be munkára. 1945-ben a Budapesti Vasutas Sport Clubban (BVSC) lett ökölvívó, hogy a vasúthoz felvegyék dolgozónak. Ősszel végül felvételt nyert a Keleti pályaudvar Raktárhivatalába segédtisztként. 1950-ben tett érettségi vizsgát és kérte felvételét az ELTE/TTK meteorológus szakra, ahová felvételt is nyert, de hivatali főnöke nem járult hozzá a továbbtanuláshoz, csak egy évvel később kezdhette meg egyetemi tanulmányait. Az ELTE meteorológia szakot 1955-ben végezte el, ekkor a Magyar Honvédséghez helyezték el, hadnagyi ranggal egy tüzér alakulathoz, meteorológiai állomás parancsnoknak. 1956. novemberében leszerelt és visszakerült a MÁV-hoz, egészen 1958. márciusig. Ekkor vették fel az OMI-ba, azonnal a Hálózati Osztályra, állomásellenőri munkakörbe. Itt 1969-ben osztályvezető, majd 1971-től a Földfelszíni Főosztály vezetője lett. 1972-ben tett doktori szigorlatot A zúzmara Magyarországon témában. Ezután szervezte meg Hárskúton a zúzmara mérő és kutató kísérleti állomást, amely a hazai energia ipar igényeit volt hivatva támogatni. 1972-ben már 31 állomáson mérték a zúzmara lerakódást. Közben más területen is igen aktív volt, elkészítette az észlelő állomány részére a Meteorológiai műszerek és megfigyelések című kézikönyvet, kettősfalú csapadékmérőt tervezett és terjesztett el a mérőhálózatban a mérési, párolgási hibák csökkentése céljából. 1962-től haláláig a LÉGKÖR folyóirat szerkesztőbizottságának volt tagja, szenvedélyesen fotózott és számos kiadványban jelentek meg szakmai fényképei. 1987-ben vonult nyugállományba, ahol kertészkedéssel töltötte napjait. A környezetvédelmi minisztertől 1998-ban Pro Meteorologia emlékplakettet kapott.

Forrás:
Simon Antal: Magyarországi meteorológusok életrajzi lexikonja.
Kiadta az Országos Meteorológiai Szolgálat, Budapest, 2004.

Vissza