BÉLL BÉLA
(Uraj /BAZ vm./, 1908. október 3. – Budapest, 1988. szeptember 24.)

Címzetes egyetemi tanár, az MTA rendes tagja. Pedagógus család gyermeke, a budapesti Tudományegyetemet 1932-ben fejezte be, ahol matematika-fizika tanári oklevelet szerzett. Az OMFI-ban helyezkedett el, a Klíma osztály, majd az Aerológiai osztály munkatársa lett. 1936/37-ben Potsdamban és Lindenbergben volt egy évig ösztöndíjas, ezután a magaslégköri mérésekben vett részt. Egyetemi doktori értekezésének címe: A szabad légkör hőmérséklete Budapest fölött, amit 1941-ben summa cum laude minősítéssel védett meg. A Szent István Akadémiai székfoglalójának címe: A szabadlégkör kutatásának főbb eredményei Magyarországon. A troposzféra éghajlata Magyarországon című alapvető művéért a TMB 1953-ban a fizikai tudományok kandidátusává nyilvánította. 1956-ban két hónapot aerológiai szakértőként Kínában töltött. Akadémiai doktori értekezésének címe: A lokális hőmérsékletváltozás advektív komponense a Budapest fölötti szabad troposzférában (1968). 1970-ben a MTA levelező tagja lett. Akadémiai székfoglalójának címe: A légáramlás éghajlati sajátosságai a Kárpát-medence térségében, amit 1983-ban olvasott fel. Béll jelentős oktatási tevékenységet fejtett ki, először a Mosonmagyaróvári Agráregyetemen (1943-49), majd a Budapesti Műszaki Egyetemen (1949-52) agrometeorológiát oktatott. 1952-56 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem megbízott előadójaként aerológiát oktatott. 1965-ben a József Attila Tudomány Egyetem címzetes egyetemi tanárává nevezték ki. Tudományszervező munkássága sokrétű volt. Az 1957-58-as Nemzetközi Geofizikai Év egyik magyar szervezője volt, 1967-ben a szocialista országok tudományos akadémiái geofizikai és geodéziai együttműködésének (KAPG) megalapozója. Részt vett a WMO Aerológiai Bizottsága munkájában, majd a 70-es években irányította a Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unió (UGGI) Meteorológiai és Légkörfizikai Asszociációjának hazai tevékenységét. Aktív résztvevője volt a MTA URSI Nemzeti Bizottságának. Az MMT társelnöke volt 1954-1970 között, majd az elnöki tisztet töltötte be 1974 és 1980 között. Steiner Lajos emlékérmet kapott 1952-ben és 1980-ban. MTESZ Díjat kapott 1981-ben. A Társaság tiszteleti tagja lett 1982-ben. Több európai meteorológiai társaság választotta tiszteleti tagjai sorába. Jelentős számú állami és társadalmi kitüntetés birtokosa. Fő kutatási területe az aeroklimatológia volt, könyveinek, tudományos és népszerűsítő cikkeinek száma meghaladja a 200-at. Megszervezte a magaslégköri szélmérő hálózatot, 1948-ban megindította a rendszeres rádiószonda-méréseket. A termikus széllel, a légkör függőleges labilitásával, a zivatarok kialakulásával és a hőmérsékleti advekcióval kapcsolatos kutatási eredményei nemzetközi figyelmet keltettek.

Forrás:
Simon Antal: Magyarországi meteorológusok életrajzi lexikonja.
Kiadta az Országos Meteorológiai Szolgálat, Budapest, 2004.

Vissza